7 éve vagyok kutyás, és nem csak az Instám, a szívem is csordultig van kutyákkal. De miközben Esterházy Miklós és Kovács Dóra Az új kutyád című könyvét olvastam, rájöttem, hogy hiába éreztem magam expertnek a témában, lehet ezt sokkal jobban is csinálni. Hogy hogyan, arról a könyv szerzőpárosát faggattam ki az Ezt BOOKold cikksorozat első állomásaként.
A lakás minden egyes stratégiailag fontosabb pontján (értsd: nappali és hálószoba) van külön fekhelyük, a kutyáink mégis velünk alszanak. Igen, az ágyban. Ez az a pont, ahol az emberek szemöldöke általában vadul twerkelni kezd és csúnyán elmélyítik a 11-es ráncukat. (És a hálószobában tátongó Bosszúállók posztert még nem is látták…) De nem szégyellem, ahogy azt sem, hogy egy stresszes nap után a legjobb dolog, ami velem történhet, ha ölbe veszem és addig cirógatom őket, amíg meg nem nyugszom. Mindenki boldog és elégedett, mégis mi lehet probléma? Hogy közel sem biztos, hogy a kutyáimat is az teszi boldoggá, ami engem.
Az új kutyád (Partvonal Kiadó) című könyv egyik bekezdésén annyira megakadt a szemem, hogy percekig képtelen voltam tovább olvasni. Sőt, minden egómat le kellett gombolni magamról, hogy folytatni tudjam:
„Ezeknek a kutyáknak elsősorban nem szeretgetésre, hanem kiegyensúlyozottságra van szükségük.”
De mitől boldog és kiegyensúlyozott egy kutya, és hogyan lehet valaki sokkal jobb gazdi? Erről már a szerzőpáros, Esterházy Miklós és Kovács Dóra mesélt a Cosmónak.
Valójában úgy szeretünk, ahogy akarunk
„Valamiért az van belénk kódolva, hogy a kutyákat simogatni, puszilgatni és ölelgetni kell, de csak most kezdünk rájönni, ahogy az etológia szépen lassan betör a mainstreambe, milyen is a kutya valójában. Az egyik ideiglenes befogadónk azt szokta mondani, hogy a szeretet egy nagy séta. A kutyáknak teljesen más a szeretetnyelve, mint nekünk, és ezt kell megértenünk és gyakorolnunk.” – magyarázza Kovács Dóra.
És ha már nyelv – Dóri szerzőtársa, Micu, akivel az életben is egy párt alkotnak, szándékosan nem, vagy alig beszél a közös kutyáikhoz. „Ha elkezded használni a jutalomfalatot a napi interakció egy fontos eszközéként, akkor egyértelműen látni fogod, hogy sokkal inkább azt választják, mint hogy egy simogatásért dolgozzanak.” Mert egy kutya akkor boldog, ha van célja, amiben kiteljesedhet, legyen ez labdázás, vagy szimatmunka, de mindenképpen olyan feladatról legyen szó, ami az övé, és amit ketten együtt csinálhattok. Dóri szerint az az önbizalom és stabilitás, amit ebből nyerni tud egy kutya, az meghatározza az egész közös életeteket. De akkor miért van az, hogy a kutyáim a mancsukkal és az orrukkal bökdösnek a simogatásért, és napközben is simán lemorognak, ha hiába állnak sorba egy kis cirógatásért? A válasz abban rejlik, hogyan, és mire kondicionáljuk őket. Ha szeretgetésre, akkor azt fogja követelni, de ez még nem jelenti, hogy tényleg boldoggá is teszi az adott dolog.
Amivel viszont (spoiler) biztosra mehetsz, az a kiszámíthatóság, a napi rutin, amivel a kutya térben és időben is elhelyezheti magát. De ilyen a helyes etetés, vagy hogy ne csak akkor vegyél észre egy egészségügyi problémát, amikor már nagy a baj, hanem a kisebb jelekre is ráhangolódj. A rendszeretek finomhangolását pedig a kutyád személyisége adja. (Na nem az, amit belelátsz, hanem ami tényleg ő.) Az egyiket talán boldoggá teszi, ha veled tarthat a munkahelyedre, a baráti kávézásokra vagy a nyaralásra, a másikat viszont – vagy pont téged – kifejezetten stresszelnek ezek a helyzetek. Dóri szerint fontos, hogy különbséget tudj tenni és őszintén válaszolj a kérdésre: a kutyád igénye, hogy magaddal vidd, bárhova is mész, vagy te ragaszkodsz hozzá, de neki valójában csak teher az ingerdús környezet? De ugyanilyen fontos a következetesség, mert a kutya szabályok segítségével helyezi el magát a családban és az otthonodban, aminek az az alapja, hogy amit lehet, azt mindig lehet, ami pedig tilos, az mindig – és a család minden tagja szerint – tilos. Egy olyan rendszerben, ami nincs túlaggódva, de odafigyelnek a kutyára, egy szorongó vagy túlpörgő állat is stabilan érzi majd magát. Hogy akkor mégis hol van a szeretet a kutyáknál, ahogy te értelmezed, és ahogy valójában neked van rá szükséged? Micu szerint valahol az utolsó helyen.
„Csak kilométerben, percben, jutalomfalatban lehet számolni, mennyire figyelsz oda a kutyádra, és ez az az odaadás, amit szeretetnek hívhatunk. A beszédet vagy az érzelmeink kivetítését nem tekinthetjük annak.”
A kutyád tényleg annyi, amennyit beleteszel
Az egyik legnagyobb tévhit, amire a könyv is szeretné felhívni a figyelmet, ha azt gondoljuk a kutyáról, hogy automatikusan megy neki minden, hogy a kezdetektől készen van. „Egy kutya tényleg annyi, amennyit beleteszel” – magyarázza Micu, és erre Füles kutyám is ráerősít. Mielőtt megjárta a Cosmo egyik különszámát (hányan mondhatják el magukról, hogy az utcáról egy menő női magazinig jutnak?), bolhásan kóborolt az utcákon, nem reagált a pórázra, és fogalma sem volt, mit kezdjen a jutalomfalattal.
A szobatisztaság is egy olyan dolog, ami csakis a gazdán múlik. „A kutyában ott van a 100%-os törekvés, hogy szobatiszta legyen, de ha nem biztosítod neki a lehetőséget, hogy elvégezhesse kint a dolgát, akkor nem tud az lenni. Egyetlen kutya sem akar bepisilni, de ha nincs más opciója, akkor ezt fogja választani.” – szögezi le Dóri.
Sztori a sztori mögött
De ne gondold azt, hogy a könyv, amit eredetileg gyerekeknek szántak, később viszont úgy döntöttek, minden gazdi és leendő gazdi számára iránytű lesz a kutyázáshoz, a semmiből került a boltok polcaira. Ez ugyanis „csak” a jéghegy csúcsa.
Micu és Dóri 4 éve döntöttek úgy a Facebookot pörgetve, hogy egyszerűen már nem elég ha, pénzzel támogatják az állatmentő szervezeteket, hasznosabbnak érezték, ha helyet biztosítanak átmenetileg egy gazdikereső kutyának. Így került hozzájuk egy 4 hónapos kiskutya. Felmerült viszont a kérdés, hogyan talál rá a végleges gazdija, miközben csak az adott szervezetnek közel száz mentvénye van.
„Kipróbáltuk az összes módszert, mielőtt létrehoztunk egy Facebook-oldalt, hogy végleges otthont keressünk neki. Az volt a terv, hogy kifejezetten Csengének készítjük, így majdnem az lett a címe, hogy Csenge gazdit keres, Micu viszont azt javasolta, legyen valami általánosabb – így született meg Az új kutyád.” – meséli Dóri. Úgy tervezték, hogy csak néhány hétről lesz szó. De a hetekből hónapok, azokból pedig évek lettek. „Szívesen csináltuk, rövid ideig voltak nálunk a kutyák, és egyre komplexebb eseteket is be mertünk vállalni. Egymás után jöttek az extrém félős kutyák, az öreg kutyák, a lassabban megnyíló kutyák, a fekete kutyák, vagy az egészségügyileg problémás kutyák.” – magyarázza Micu. „Mindig akkora öröm, főleg a problémás eseteknél, amikor jó gazdit találunk egy kutya mellé. Ez olyan boldogság, amivel mi megelégszünk.” – szerel le határozottan Micu, amikor arról faggatom, egyetlen alkalommal sem csábultak-e el, hogy 3 (!) kutyájuk mellé végleg befogadják az egyik ideiglenes lakójukat. (Részemről 3 napig kóstoltam bele az ideiglenes gazdi szerepébe, de már a 2. nap tudtam, hogy ez nem az én műfajom, és ez a kutya bizony marad.)
Az új kutyád projekt, ami menet közben komplex közösséggé nőtte ki magát az évek alatt, arra épül, hogy átmeneti otthont, és a szocializáción keresztül egy új esélyt adjon a kutyáknak, hogy végleges családra találjanak. Ma már több önkéntessel és ideiglenes befogadóval dolgoznak együtt, pénz helyett pedig sokkal szívesebben fogadják a felajánlott időt és energiát, legyen szó fuvarról, sétáltatásról, vagy a kutyusok fotózásáról a gazdikereső posztokhoz. „A csúcs természetesen az, ha valaki ideiglenes befogadónak jelentkezik, és vállalja, hogy elkíséri az egyik mentvényünket az otthonkeresés útján.”
Micu és Dóri egyébként nem Az új kutyád projektből élnek, évek óta teljesen ingyen, munka mellett csinálják. Jobban mondva munkák mellett, tekintve, hogy két állásuk is van. „Az életünk gyakran olyan, mint egy bootcamp, ahol minden perc be van osztva, hogy a lehető leghatékonyabbak lehessünk. De Az új kutyád oldal egy szabadidős hobbi, és azért is tudott az maradni, mert a pénz mint faktor nincs benne. Szívesen csináljuk, mert szeretnénk megélni az önkénteskedést.” (FYI: ha szívesen önkénteskednél, és örülsz neki, ha a tárcád helyett inkább a szívedet értékelik, tényleg érdemes rájuk írnod.)
Nyelvlecke kezdőknek, akik haladónak hitték magukat
Több mint egyévnyi home office után, ahol kávét szorongató kollégák helyett a kutyáim rongyolnak be a kipárnázott munkaállomásomra, hajlamos vagyok többet beszélni hozzájuk a kelleténél. Micu után szabadon viszont egyre többet gyakorlom, milyen az, amikor csak simán csendben vagyunk. Ahogy már annak sem érzem szükségét, hogy azonnal eldobjak mindent, ha felbukkannak a nappali horizontján, és inkább őket vakargassam – bármennyire is jól esne. Ehelyett figyelem, mit kezdenek az adott pillanattal. Nem keresem őket kényszeresen a másik szobában, ha már két egész órája nem cammogtak be az ajtón. Ha viszont odasétálnak a kosarukhoz, amiben a játékaik pihennek, nagy nehezen választanak egyet, és a lábam elé pakolják, elfogadom a kihívást a játékra. De legjobban talán azt élvezik – a kiadós családi séták után –, amikor jutalomfalatot rejtek el a nappaliban, és nekik kell kiszimatolniuk. Fokozatosan tanulom meg élvezni azt a boldogságfogalmat, ami számukra értelmezhető. És talán még csak alapszinten gagyogom a szeretetnyelvüket, de végtelenül kitartó vagyok – és most már szótáram is van hozzá.
