12 C
Budapest
péntek, március 1, 2024
HomeKultúraIrodalmi rovat: Grecsó Krisztián novella

Irodalmi rovat: Grecsó Krisztián novella

Erdei mondatok
„Az eltévedt mondatok nyara volt. Álltunk a bakonyi erdő közepén a főerdésszel, néztük a tájat, és kiszaladt a száján, hogy „az indiánok mogorvák, de hasznosak”. Értettem én, hogy a Cseh Tamás-féle magyar „indiánokra” gondol, általában budai lányokra és fiúkra, akiknek hiányzik a hűség, és most ott gyakorolják a fegyelmet a bakonyi erdőkben – de ez a mondat szokatlanul igazivá tette őket. Először gondoltak rájuk úgy, mint valódi indiánra. Mint akik őriznek egy hagyományt, ami ugyan idegen tradíció, de ragaszkodni attól még lehet hozzá. Bólintottam, és megkérdeztem, van-e gyereke. Az erdész úr fölnézett rám, én magam sem tudtam, miért kérdeztem ezt, talán azért, mert hallottam egy „indián” barátomtól (aki hamarabb lett a barátom, mint hogy tudtam volna róla, hogy nyaranta titokban tolldísszel a fején járkál a Bakonyban), hogy az indiánok gyerekei is indiánná lesznek. „Persze”, bólintott az erdész úr, és mutatta, hogy megérkezett az túracsoport, akit kísérni fogok.
Egy szombathelyi felsőtagozatos osztállyal indultunk túrázni. Én azért mentem velük, hogy népszerűsítsem a túrázást. Ez a mondat nem tévedt el, csak ostobán nézett maga elé, a gyerekek imádnak túrázni, nincs azon mit népszerűsíteni. Néztem a gyerekeket a réten, a fiúk pimaszok voltak és ügyetlenek, a lányok szemérmesek, fáradtak. Hihetetlen volt, mennyire megváltoztak az erdőben. Lehet, hogy a felnőttekre is hat az erdő, de ők már el tudják nyomni. A gyerekeket megnyitja, még a hangjuk is megnyugszik, mélyül.
Kövér kisfiú, nagy bukósisak fej, szőke, mint a mező. Együtt baktatunk a csapat utolján. Nyugodtan mesél, maró őszinteséggel az apjáról, aki nem is apa, mert sosincs ott, ahol az apák lenni szoktak, sosincs ott, ahol ő. Ránézek, miért árulja el ezeket egy idegennek, akiről mit sem tud, de ő már a földet bámulja, és felkiált, „odanézz, szarvasbogár!” A szegvári iskola udvarán találom magam, ott mondták nekem utoljára, nyolcvanhat tavaszán, „jé, szarvasbogár”. Fölnevetek, a szőke bukósisakos értetlenül néz, ezen nincs semmi mókás, tényleg ott egy szarvasbogár. „
Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy és , szöveg, amely így szól: „irodalom GRECSÓ KRISZTIÁN ERDEI MONDATOK Álltunk főerdész- eltévedt mondatok nyara közepén vizem, elfogy Prökfolyó jókor jön pi- az féle magyar indiánokra" gondol, általában oudai cbból ez gondolok, hogy „Elhúztam szám, próbáltam úgy tenni, mintha ez mosoly lenne.' gye- tura- ostobán nézett tévedt Néztem sikit, faradtak. Lehet lányok negváltoztak hat erdő, gyereke?' mezÅ. mesél, apa, ahol meg monostorban!" nincs semmi mókás, Elhu mosoly édes mintha lányunk. értetlenül szarvasbogár.”

Népszerű