Általában véve különbséget lehet tenni az oltottak és az oltatlanok között az Alkotmánybíróság döntése szerint – írja a HVG.
Tehát a munkahelyeken is különbséget lehet tenni köztük, de ennek vannak határai, kirúgni senkit nem lehet azért, mert oltatlan, sőt még a munkavégzés helyétől is csak korlátozottan lehet eltávolítani.
Az Alkotmánybíróság (Ab) tanácsa nemrég a beérkezett panaszokra reagálva egyhangúlag kimondta: nem jelent Alaptörvény-ellenes korlátozást, ha a be nem oltott emberek bizonyos helyekre nem mehetnek, bizonyos eseményeken nem vehetnek részt, bizonyos jogaikat nem gyakorolhatják.
Az Ab érvelése szerint mivel az oltás beadatása után nagyon csekély a valószínűsége a megfertőződésnek, még kisebb a kórházba kerülésnek vagy elhalálozásnak, azok, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek, mert beoltatták magukat vagy a fertőzésen túljutottak, nem alkotnak homogén csoportot azokkal, akiknél ez a feltétel nem áll fenn.
A munkáltatók továbbra sem követelhetnek oltást, és nem mondhatnak fel oltatlan munkavállalóiknak, sőt még csak nem is fenyegethetnek ezzel. Azonban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az oltottak és oltatlanok közti differenciálás nem sérti az emberi méltóságot akkor, ha objektív érdek áll mögötte. A vállalkozások zavartalan üzletmenetének biztosítása ilyen érdek. Így a munkáltató meghozhat bizonyos intézkedéseket, egyebek mellett megteheti, hogy az oltási igazolvánnyal (vagy negatív teszttel) nem rendelkező munkavállalókat nem engedi be a kantinba vagy pozitívan differenciálhat, és bónuszokat, privilégiumokat adhat azoknak a dolgozóknak, akik beoltatják magukat.
Azt azonban nem teheti meg, hogy csak a beoltottakat engedi dolgozni és a munkavégzés helyéről sem tilthatja ki a munkavállalót, írja a HVG.
