Élet- (vagy inkább étel-?) filozófiánk, hogy lehet sajt nélkül élni, de nem érdemes. Tudjátok, van az a mém, amikor egy hatalmas sajtdarabot tesz az ember két vékony kenyérszelet közé, na, az a figura akár mi is lehetnénk. És, hogy miről is szól ez a cikk? Megannyi forma, illat- és ízvilág, no meg a hozzájuk kapcsolódó számtalan elkészítési mód – a sajt sokkal több egy szelet trappistánál. Ezt igyekszik az alábbi kisokos alátámasztani.
„Olyan vagyok, mint Gombóc Artúr, csak sajtimádó kiadásban: jöhet mindenféle. Kerek, szögletes, lyukas, penészes, édeskés, sós, büdös (jó, a nagyon extrémen szagos egyelőre inkább nem játszik), kemény, krémes, kecske-, kék-, reszelhető, kenhető, bundázott, grillezett. Mondjuk, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Gombóc Artúrral a csokoládé iránti rajongásunkban is osztozunk, de az más tészta, illetve sajt, vagyis na, csoki.
Az elmúlt hetekben, hónapokban megdöbbenve konstatáltam, hogy sok olyan ismerősöm van, aki nem igazán találkozott még a trappista–mackósajt–mascarpone-szentháromságon kívül más fajtákkal.
Sokszor pedig még a mascarponéról sem tudják az azt fogyasztó emberek, hogy pontosan micsoda, csak annyit, hogy kell a tiramisuhoz. Spoiler: az is sajt! Jó, vállalom, magas lóról beszélek, és ha nem lépett volna az életembe egy gasztrobubus a barátom szermélyében, valószínűleg én sem ismernék többet a négysajtos pizzán található négy sajtnál. De milyen jó, hogy betoppant, hozva magával sok-sok szuper tudást, tapasztalást, így most én is továbbadhatok ezekből valamit. Rengeteg jellemző alapján lehetne osztályozni a különböző sajtfajtákat, így a következő lista a legkevésbé sem teljes. Sőt mi több, nagyon szubjektív, mely típusok kúsztak fel rá, de az eddig bátortalanoknak jó löketet adhat a kísérletezéshez.
Bemelegítésként: gouda, ementáli
Gouda: Neve származási helyére utal, egy holland kisvárosból indult hódító útjára. Na nem úgy, ahogy képzelnétek, ugyanis nem Goudában készítették és érlelték. A középkorban a városok különböző jogokat szerezhettek meg, ennek a holland városnak épp a sajt árusításának jogait sikerült megcsípnie. Az elnevezés ma már inkább a sajtkészítő stílusra vonatkozik, nem konkrétan a sajtfajtára, ezért levédetve sincs. Érdekesség, hogy a helyes ejtése: houda.
Az érlelési időtől függően elég változatos ízekben találkozhatunk ezzel az alapvetően félkemény sajttal, bár a hazai boltok polcain tapasztalataim szerint leginkább fiatal (kábé négyhetes) goudával ismerkedhetünk meg. A kísérletezést még csak most kezdő versenyzőknek épp ezt ajánljom, mert lágy, enyhe már-már édeskés ízek jellemzik, semmi erőfitogtatás. Egytálételek tetejére forgácsolva, szendvicsbe szeletere vágva szuper választás. A már érettebb goudák karakteres ízvilága salátákban is megállja a helyét.
Ementáli: Tipikusan az a sajtfajta, amit a rajzfilmek kisegerei előszeretettel kóstolgatnak. Hatalmas lyukak tarkítják a sárga tömböt, azonban az csak városi legenda, hogy a barátságosan ábrázolt rágcsálók bármikor ráfanyalodnának. Az ementálit Svájc központi kantonjaiban készítik, és ez az egyik legnehezebben előállítható sajttípus – épp a lyukképző érlelési folyamatok beállítása miatt.
Nagy kiszerelésben gyártják, egy tömb sokszor eléri a 80 kilogrammot is. Fő ízjegye alapvetően diós, de a pikánssága nagyban függ az érlelés idejétől is.
Kellemesen édeskés íze könnyen fogyaszthatóvá (és addiktívvá…) teszi, szendvicsekbe, tésztára kiváló választás. Sajtfondü is könnyen készíthető belőle, illetve borok mellé is gyakran ajánlják.
Kísérletezőbb kedvűeknek: cheddar, camembert
Cheddar: Az angliai kemény sajtok éllovasa, az amerikai mac & cheese egyik fő alapanyaga, világszerte igen ismert és kedvelt sajtféle. Tömör, zsíros állagú, azonban nagyon könnyen törik. Sokféle színben pompázhat, a világos krémszínűtől a meleg árnyalatú okkersárgán át a sötétnarancsig, de utóbbiak általában már színezék hozzáadásával készülnek. Íze már fiatalkorában is enyhén savanykás és mogyorós, ahogy érik, úgy válik erőteljesebbé.
Jóval karakteresebb egy trappistánál, de nem bántó, könnyen meg lehet vele barátkozni.
Isteni sajtszósz készíthető belőle tésztára vagy zöldségek, kenyérkockák mellé mártogatósnak, és bárki bármit mond, a hamburgerpogácsa is a ráolvadt cheddartól válik igazán maradandó élménnyé.
Camembert: A francia eredetű camembert egy nemespenésszel borított lágy sajt. Állaga és íze egyaránt, mint a legtöbb sajtfélének, érettségétől függ: frissen rugalmas és enyhe, érettebb állapotában szinte folyós és meglepően aromás. Kesernyés, enyhén mogyorós íze nagyon más jellegűvé teszi, krémes belseje új szintre emeli a szendvicsfogyasztást. Bundázva, zsírban vagy olajban sütve, majd áfonyalekvárral és sült krumplival tálalva fejedelmi lakoma. Utóbbit a bátortalanabbak is nyugodtan kipróbálhatják, ebben a verzióban elvesznek karakteresebb ízei.
Remek kísérője boroknak, és már egy egyszerű sajttálon is ott a helye.
Bevállalósoknak: gorgonzola és más kéksajtok
A legenda szerint egy pásztorlegény, meglátva élete szerelmét, félbehagyta sajtot is tartalmazó ebédjét a barlangban, majd visszatérve megállapította, hogy az penészedni kezdett. Bátorsága (vagy az éhsége) arra sarkallta, hogy ebben az állapotban se hagyja veszni a sajtot, és mivel ízlett neki, a következő alkalommal is a barlangban hagyott egy kis darabot.
Vöröses színű héja egyébként arra szolgál, hogy a gurigákban készülő sajtot megóvja a levegőtől, fogyasztásra nem alkalmas.
A gorgonzola karakteres, aromás íze miatt igazi csemegének számít, de ezt tényleg csak a legbátrabbaknak ajánljuk. Édeskés gyümölcsökkel, magvakkal, például körtével és dióval igazán ínycsiklandó, de spenótlevelekkel is remek ízkombinációt ad. Saláták mellé forgácsolva, tejszínnel összemelegítve mártásként vagy vajjal kikeverve szendvicskrémként is remek.
(WMN.hu)