Megkésett beszédfejlődés, figyelemzavar, mozgáskoordinációs problémák és egyéb idegrendszeri éretlenségből adódó fejlődési elmaradások – Stieber Magdolnával és Kosik Nikolett-tel, a Gloriett Fejlesztőház vezetőivel beszélgettünk a mai gyermekek problémáiról.
■ Baráti körben, ismerős családoknál körbenézve úgy látom, egyre több gyereknek van szüksége valamilyen kiegészítő fejlesztésre. Régen nem volt ennyi problémás gyerek, vagy lehet, hogy ugyanannyi van, mint korábban, de manapság túlizgulják a szülők, és indokolatlanul járatják a gyerekeket ilyen különórákra?
SM: Nem csak a szülők látják így. Az óvónők és a szakszolgálatok is egyre több gyereket küldenek hozzánk. Nehéz megmondani, mi ennek az oka. Egyrészt a mai világban a gyerekek máshogy élik a hétköznapjaikat, a telefon-számítógép-tévé háromszögben sok olyan képességük nem tud kibontakozni, ami korábban a mozgásközpontú szabad játék folyamán kialakulhatott. Másrészt a követelmények is változnak. Az a gyerek, aki ilyen korban lemarad, könnyen lehet, hogy később már rendkívül nehezen tudja behozni a hátrányt, márpedig manapság nem mindegy, honnan indul valaki. Szörnyű belegondolni, de a 21. század versenyközpontú világa már ezt a korosztályt is befolyásolja.
KN: Sokszor a szülőknek is kevesebb idejük van a gyerekükre, mint mondjuk a nyolcvanas években. Nyilván a civilizációs változások a gyerekeket sem kímélik, sőt rájuk talán még nagyobb hatással vannak. Szívesen mondanám, hogy ugyanannyi a problémás gyerek, mint régen, de minden tapasztalatunk ennek az ellenkezőjét mutatja. És igen, a követelmények is erősebbek, a környezet kevésbé tolerálja a lemaradókat.
■ Miben tud segíteni a Gloriett Fejlesztőház?
KN: A kétéveseknek beszédindító és mozgásfejlesztő terápiát tartunk. A beszédfejlődésben elmaradt óvodások részére külön foglalkozást biztosítunk. Alapozó terápiára várjuk azokat az óvodás és kisiskolás korú gyermekeket, akiknek egyéb idegrendszeri éretlenségből adódó problémájuk van, például figyelemzavar, a finommotorikus mozgások elmaradása vagy túlmozgásosság. Olyan nem hétköznapi esetekkel is foglalkozunk, mint az enyhe autizmus vagy az enyhe értelmi fogyatékosság
SM: Az iskolába készülő gyerekeket iskola-előkészítő foglalkozásokkal várjuk. A tanulási nehézséggel küzdő iskolásoknak pedig a homloklebeny-terápiánkat ajánljuk. Ez utóbbira diszlexiával, diszgráfiával, diszkalkuliával vagy figyelemzavarral jelentkeznek a legtöbben.
■ Könnyen felismeri a szülő, hogy a gyermeke fejlesztésre szorul?
SM: Egyáltalán nem. A legtöbb esetben eleve nehéz felismerni a problémát. Figyelmeztető jel lehet az alvászavar, a magatartásprobléma, a figyelem-, illetve az érdeklődéshiány. Ráadásul a legtöbb szülő nem tudja objektíven megítélni a gyerekét, megengedőbb, elfogultabb vele.
KN: Nemegyszer csak akkor jönnek hozzánk, amikor már tarthatatlan a helyzet, mert olyan mértékű az elmaradás, hogy intézményi oldalról is erősen javasolják a felmérést.
■ Felmérést?
SM: Így indul minden. Ez egy egyéni óra, amelyen a szülő is részt vesz, hogy meggyőződhessen gyermeke képességeiről. Mint egy nyelvtanfolyamon a szintfelmérés, de itt az a kérdés, hogy van-e egyáltalán szükség további fejlesztésre. A felmérés végén kérésre írásos szakvéleményt is adunk.
■ Hálás munka ez? Nem húzza le az embert?
KN: Éppen ellenkezőleg. Mindenféle társadalmi hátterű és képességű gyereknek segítünk, hogy könnyebben vegye majd az élet akadályait. SM: Olyan sok pozitív visszajelzést és szeretetet kap az ember, hogy már ettől visszatöltődik az erre szánt energia. Azért csináljuk, mert szeretjük.
Pechtol Attila