A problémát kifejezhetjük sok más szóval is, például: aggodalmaskodás, idegesség, feszültség, nyugtalanság, ingerültség, stresszes állapot. A szorongásos zavarok a lakosság mintegy 20 százalékát érintik.
Sokan képesek felismerni, hogy életükben mi okoz stresszt, vagyis mi az oka a feszült állapotnak. Fontos elkülöníteni a reaktív (vagyis átmeneti, kiváltó tényezőhöz köthető) szorongást az alkati eredetűtől, melyet gyakran úgy jeleznek a páciensek, hogy „gyerekkorom óta szorongó vagyok”, vagy „mindig is aggódó típus voltam”. Aki ilyen alkattal rendelkezik, nagyobb valószínűséggel fog a stresszhelyzetekre érzékenyen reagálni, ami már szorongásos betegség kialakulásához is vezethet.
A szorongásos zavarok sokfélék, bár a hétköznapokban főleg a „pánik” kifejezés terjedt el, tévesen, kibővítve annak jelentését. Erre a példa, ha valaki azt mondja, hogy bizonyos helyzetekben „bepánikolok”, vagyis fokozott szorongást él meg annak testi tüneteivel együtt.
Ezt attól függően, hogy mi a kiváltó helyzet, pszichiátriai pontosítással inkább fóbiának nevezhetjük, melyek közül a leggyakoribbak a szociális fóbia (társas helyzetben, szerepléskor, pl. vizsgázáskor jelentkezik), vagy a tömegben, közlekedési eszközökön tapasztalható agorafóbia.
A baj nem jár egyedül
A pánikbetegség jellemzője a visszatérő, váratlan, hirtelen kialakuló, rövid ideig tartó, vagyis átmeneti szorongásos rosszullét. Ezzel szemben a generalizált szorongás folytonos feszültségérzés, aggodalom, fáradékonysággal, amit gyakran alvászavar fed el. Egy jól elkülöníthető szorongásforma a kényszerbetegség, amit az ismétlődő, irracionális gondolatok és /vagy kényszeres cselekedetek, „céltalan” rituálék jellemeznek (tévesen a mánia kifejezést is használják erre!).
A különféle szorongásos zavarok (főleg kezeletlenül) gyakran társulnak egymással – pl. pánikzavar agorafóbiával vagy egyéb pszichiátriai betegséggel, mint például depresszióval, függőséggel (alkohol-drog-gyógyszer). A terápia szempontjából fontos kideríteni, melyik pszichés probléma volt előbb. A kezeletlen szorongás veszélye, hogy krónikus lefolyás esetén testi betegségek kialakulásához (magas vérnyomás, nyombélfekély) vagy romlásához is hozzájárulhat.
A szorongás nagyon sokféle, úgymond diverz testi panaszokat tud produkálni, amely gyakran ijesztő.
Nagyon fontos a szorongásos testi tünetek differenciálása a valódi szervi betegségektől, emiatt gyakran megelőzi a pszichiátriai diagnózist egy testi (szomatikus) átvizsgálás, szűrés (vérvétel, pajzsmirigy ellenőrzés, belgyógyászati (kardiológiai) netán ideggyógyászati véleményezés).
Terápiás módszerek
A testi tüneti manifesztáció miatt gyakran nehéz elfogadni a pszichés eredetet, de a terápia meggyőző erejű lehet. A szorongásos betegség, valamint a személyiség függvénye, hogy inkább gyógyszeres vagy pszichoterápiát ajánl a pszichiáter, netán ennek kombinációját. A gyógyszerek feszültség- és szorongásoldót, valamint hangulatjavítót jelenthetnek.
Sokan ezeket önkényesen kezelik, vagyis nem tartják be az előírásokat: vagy túl rövid ideig szedik, félve a gyógyszerfüggőség kialakulásától, esetleg mellékhatástól, vagy rászoknak, és ezzel a problémamegoldó képességük gyógyszerbevételre korlátozódhat rossz szokásként. Mindezek elkerülhetők, ha betartjuk a pszichiáter előírását (és nem csak a háziorvossal beszéljük meg a problémát).
A pszichoterápiás módszerekhez tartozik a relaxáció, légzéskontroll elsajátítása, a gondolkodás átstruktúrálása, a félelmek és egyéb érzések megfogalmazása (ez speciálisan módszerfüggő). Akik egyéb függőségre hajlamosabbak, például dohányoznak, jobb, ha az utóbbi megoldással próbálkoznak, illetve kerülik a feszültségoldókat. Várandósoknak szintén ez ajánlott, vagyis ilyen pszichés problémában is kihordható a terhesség.
A diagnózist bízzuk szakemberre
A tartós szenvedés elkerülése érdekében, amit a beszűkült élettér, valamint az életvezetésre (munka- és teljesítőképességre, társas kapcsolatokra) való kihatás okoz, mindenkinek saját felelőssége a minél korábbi segítségkérés a megfelelő és eredményes terápia érdekében.
(webbeteg.hu)