A vívóversenyek harmadik napján is bekerült egy magyar az esti műsorba, a kardvívó Márton Anna jutott be a legjobb négy közé. Márton már volt bronzérmes a 2015-ös vb-n, a világranglista ötödik helyén áll, vagyis nem meglepetés, hogy az elődöntőbe került, de a körülmények ismeretében mégis az. Bár talán a meglepetés helyett helyesebb a hősies helytállást használni.
Az első meccsén ugyanis az argentin Perez Maurice ellen 4-4-es állásnál egy ártalmatlan mozdulat közben kiugrott a térde. Ápolták, de az ellenfele vérszagot kapott, elhúzott 8-5-re, Mártonnak azonban eszébe sem jutott, hogy elengedje a meccset, és végül 15-12-re megnyerte. Annyi mondott utána, miközben útban volt az öltözőbe, hogy bevesz vagy száz fájdalomcsillapítót, és utána meglátjuk, tudja-e folytatni.
Mártonnak a decemberi országos bajnokságon sérült meg a keresztszalagja, de nem szerette volna, ha megműtik a térdét, mert akkor veszélybe kerül az olimpiája. Mivel nem rögtön jött a második meccs, tudták kezelni a térdét.
A 26 éves versenyző összeszorított fogakkal a koreai Csoj ellen szintén 15-12-re nyert, a 18 éves üzbég Gyajibekova ellen pedig 15-11-re, ezzel eljutott az elődöntőig. Utóbbi meccsen pazarul kezdett, 9-2-re elhúzott, az ellenfelet a társai térképezték fel, és mint később elmondta, nagyszerű tanácsokat kapott.
Az orosz Szofija Velikaja Rióban ezüstérmes volt, most azért érkezett Tokióba, hogy nyerjen. A 36 éves versenyző ellen Mártonnak nem volt sok esélye, veszített, de még mindig ott lebegett a szeme előtt a bronzérem, egyben élete legnagyobb sikere.
A francia Manon Brunet várt rá a harmadik helyért, akit eddig szinte valamennyi alkalommal legyőzött Márton, egyedül a 2016-os olimpián kapott ki tőle, Brunet akkor meg sem állt a bronzig. A francia most a könnyebb ágon jutott el a bronzmeccsig, az orosz Nyikityina 15-5-ös legyőzését kellett kiemelni a meneteléséből, a másik orosz Pozdnyakovával szemben viszont alulmaradt az elődöntőben.
Brunet remekül kezdett, öt tust adott zsinórban, érezni lehetett, hogy nem teljesen egészséges Márton lába, és nincs meg benne az a dinamika, amivel egy ilyen meccset meg lehet nyerni. 2-8-cal mentek pihenőre, 6-12-nél utoljára csillant fel a remény, hogy szorossá lehet tenni a küzdelmet, de a francia kihasználta az esélyt, és három gyors találattal lezárta a találkozót, és elvitte a bronzot.
„Nehéz döntés volt meghozni, hogy vagy így, vagy sehogy nem jutok el az olimpiára. Ha megműtenek, akkor nem lehettem volna itt. Egy hónapja a bokaszalagom is elszakadt, rám járt a rúd a felkészülés alatt, sok hullámvölgy volt benne. Igyekeztem a maximumot kihozni magamból, mindent megtettem. A bronzmeccsre, nem tudtam összeszedni magam, saját magamat vertem meg. Amíg az üzbég ellen megőriztem a nyugalmam, most bennem volt, hogy nyerni kell. Sajnos nem volt ötletem, nem tudtam felépíteni ezt az asszót. Szerencsére még a csapat hátravan, ha azon túl vagyunk, akkor már tudom értékelni ezt az olimpiát” – értékelt a bronzmeccs után Márton.
(telex.hu)
