Ezt nézzétek! Ez volt az igazi tömegközlekedés: lógás és tujázás a XX. századi villamosokon Budapesten

0

Amit korábban tömegközlekedésnek hívtunk, azt nevezik most sokan – divatosabb kifejezéssel – közösségi közlekedésnek. A legtöbb esetben jóval kényelmesebben utazunk, mint 50-70 éve. Ma már nincsenek nyitott peronú járművek, így nem lehet kilógni a kocsikból. A villamosokra hajdanán jellemző rácsos feljárók is rég kikoptak már, a nyolcvanas évek közepétől.

 

 

Villamos a Nagykörúton az ötvenes években (forrás: Fortepan)

 

Amit korábban tömegközlekedésnek hívtunk, azt nevezik most sokan – divatosabb kifejezéssel – közösségi közlekedésnek. A legtöbb esetben jóval kényelmesebben utazunk, mint 50-70 éve. Ma már nincsenek nyitott peronú járművek, így nem lehet kilógni a kocsikból. A villamosokra hajdanán jellemző rácsos feljárók is rég kikoptak már, a nyolcvanas évek közepétől.

 

 

 

Villamos a Gellért téren (forrás: Fortepan)

Korábban, a nyitott peronú villamosokon elképesztő fürtökben lógtak az emberek, néha olyan veszélyesen, hogy nem egyszer rendőr állította meg a szerelvényeket és parancsolta le a leginkább kilógókat. A kilógásnak persze volt előnye is: a kalauz az e sportot gyakorlóktól már nem tudta beszedni a viteldíjat. Mellesleg épp ezért hívjuk lógásnak a mai napig a jegy és bérlet nélküli utazást. A még régebbi „tujázás”  szóhasználat pedog onnan származott, hogy néhányan a villamos hátulján, vagyis a hátsó ütközőn utaztak, veszélyes, de élvezetes módon

 

 

Így zajtott a tujázás (forrás: Fortepan)

Igaz, a villamosok akkortájt még lassan jártak. Budapesten általában 20, illetve 30 kilométer/órás sebesség volt megengedve a pályákon, egyes helyeken a szerelvények 40-nel, is haladhattak, de csak a legjobb pályákon mehettek 50-nel.

A villamos kocsiszekrényéből kilógni  a meglehetősen keskeny Szabadság-hídon volt a legveszélyesebb, hiszen a buszok és a teherautók többnyire csak centikre haladtak el a szerelvények mellett.

 

 

 

A Szabadság-híd volt a legveszélyesebb (forrás: Fortepan)

Később jött a számhábórú, hogy mennyi utas férhet föl legálisan a villamosok besejében. Voltak, akik négyzetméterenként négy, míg mások a három embert tartottak maximum elfogadhatónak. Ma már a kettő is sok – még nem járványos időben is.

A főváros hosszú évtizedekig általános járműhiányban szenvedett, főleg villamosokból volt mindig kevés a hadrafogható.A zsúfoltság szinte állandósult; a legtúlterheltebben az 1950-es és 60-as években a műszakváltások idején közlekedtek a villamosok, hiszen akkoriban még ismeretlen volt a lépcsőzetes munkakezdés.

 

 

18.kerulet.ittlakunk.hu

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here