Szeretettel várnak minden érdeklődőt, akik kedvelik Börzsönyi Erika írásait, a Pestszentimrei Közösségi Házba

0
Szeretettel várnak minden érdeklődőt, akik kedvelik Börzsönyi Erika írásait, a Pestszentimrei Közösségi Házba, november 19-én, pénteken 17 órára, Róza világa című novelláskötetének bemutatójára.
Börzsönyi Erika író, költő Pásztón született, 1954-ben. Pályáját Salgótarjánban kezdte, népművelőként. 1977 óta Budapesten él. Volt szociális munkás, idősgondozó, könyvtárvezető, újságíró. 2004 óta iskolai könyvtárosként dolgozik. 2001 óta rendszeresen publikál. Első írásai a Párkapcsolat konfliktuskezelő magazinban jelentek meg, amelynek megszűnéséig munkatársa volt.
Különböző műfajú írásai az alábbi lapokban jelentek, illetve jelennek meg: Párkapcsolat, Szívtárs, Ezredvég, PR Herald, Napút, Börzsönyi Helikon, Hetedhéthatár, Litera-Túra. 2008 óta hat alkalommal nyert megjelenést a Napút haikupályázatán. 2003-ban jelent meg első verseskötete a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gondozásában, Tükörcserepek címmel. Gyakran szerepel felolvasóesteken, szerkesztett műsorokban, könyvtári rendezvényeken. Harmadik éve szerkeszti a facebookon szerzői oldalát, Róza világa címmel, ahonnan össze is válogattuk nektek néhány írását.
Őszi haikuk
Hideg most az éj
már csak emlék a múlt nyár,
a tücsökzenék
*
Falevél perdül,
avar illata árad
őszi reggelen
*
Száz galamb szállt fel
jöttömre, mind elrepült
szürke szárnyakon
*
Sárga levelek
csend, és béke a lelkemben:
szellő sem rezzen
*
Őszi fellegek,
szürke felhők során át
jő az alkonyat

Lámpák az őszi délutánban

Kora délután van csak még, de
lámpát kellett gyújtanom, hogy
olvasni, és verset írni lássak.
Ez a legmélyebb pontja az évnek,
sötét, kedélytelen, úgy érzem,
sosem lesz vége már ennek a
reménytelenségnek.
A szemközti házban is ég néhány
kislámpa, pedig csak fél három van
még. A lámpák fénye jelzi most nekem,
hogy rajtan kívül is vannak itt emberek,
van élet, bár mindent beborít a leszálló
köd, és a hatalmas csend. Zorán énekel
nekem, reményt ad, és hitet énekével.
Morzsolgatom a napokat
Egyszer régen, jól emlékszem,
alkudoztam a Teremtővel, mert
annyira fájt akkoriban az élet,
tudni akartam, mikor jön el
számomra a vége? Egy álomban
megkérdeztem, mint a gyerekek
a karácsonyi várakozásban szokták:
hányat kell még aludni addig?
És a hang bennem halkan, de
érthetően azt súgta: 62 év lesz a vége.
Nagyon távoli volt még az nekem,
fiatal lehettem. Hosszú még az élet,
gondoltam, s beletörődtem.
Most, hogy elhagytam már azt a
mérföldkövet, nem vágyom tudni,
mikor jön el a vége, már csak
morzsolgatom egymás után
a napokat, napokból összeállnak,
peregnek ujjaim közül az évek.
Részletek itt:
https://kult18.hu/esemeny/pik/20211119-borzsonyi-erika-roza-vilaga/

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here