A mai napon kipróbáltuk a Bókay-kert futóterepét, ráadásul ebédidőben, amikor egy lélek sem volt az egyébként nagyon hangulatos pályán. Megérte a kaland: igazi feltöltődés volt.
A futófelületre apróra vágott fadarabok kerültek, így leginkább az erdei ösvényekhez hasonlítható. A pályát tehát darabolt gallyakból álló fazúzalék – úgynevezett mulcs – borítja, amely rendkívül rugalmas, így kíméli az ízületeket. Érdemes ezt figyelembe venni, ha futóterepet választunk, pláne, ha rendszeresíteni szeretnénk az életünkben ezt a mozgásformát.
A pálya hossza 508 méter, egy gyengébb emelkedővel a közepén. Mi 10 kört, azaz nagyjából 5 km-t futottunk, különböző tempóban. A terep egyik része a sípályák előtt fut, míg van egy hosszabb szakasz, amely a Bókay-kert kalandparkját ölei körbe, középen egy nagy repülőgéppel, ami plusz fűszert ad a futás élményéhez. A néhány évvel ezelőtt történt felújítás során a pálya szélességét a teljes nyomvonal hosszán mintegy másfélszeresére növelték, így a futók már egymás mellett vagy egymással szemben is elférnek, nem kell lehúzódni a pályáról, ha szembetalálkoznak.
Van a csapatunknak olyan tagja, aki a Bókay Árpád Általános Iskolában végzett, így annak még különlegesebb élmény volt ott kocogni, ahol régen az iskolatársaival bújócskázott. Reméljük, kedvet csináltunk mindenkinek a futáshoz – szerintünk a kocogás ezen a terepen nemcsak egészséges, de nagyon hangulatos is. 😊
mizu18.hu