Hogy olimpiai bajnoki cím nélkül is szerethet valakit a közönség, arra tökéletes példa Cseh Lászlóé. Ameddig tudta, űzte és hajtotta a kollekciójából hiányzó aranyérmet, ötödik olimpiáján még érmet sem szerzett Tokióban, mégis ő volt a figyelem fókuszában. Az alábbi pontokból kiderül, miért foglalt el különleges helyet a magyar sportban.
Világító koponya
Abban az időszakban, amikor az úszásban érzékelhető ruhaforradalom zajlott, ami 2009-ben fejeződött be, és még ma is vannak a cáparuhának köszönhető megdönthetetlen csúcsok, a sapkának is különös jelentőséget tulajdonítottak. Cseh azonban 14 éves kora óta rendre sapka nélkül úszott, egyszerűen nem szerette, és így szokta meg. A nagy versenyek előtt gondosan kopaszra borotválta magát, megesett, hogy tévékamerák is megörökítették a rituálét, hogyan lett biliárdgolyó simaságú a koponyája.
2003-ban így tűnt fel a barcelonai világbajnokságon, ahol 17 évesen megszorongatta az akkor 18 éves Michael Phelpst. Élmény volt nézni az úszását. Előző nap a férfi vízilabda-válogatott aranyérmes volt, de az igazi slusszpoént ő adta az utolsó napon annak a vb-nek. Mindenki összerakta magában, hogy a csodaúszó Phelps kapott egy kihívót, akivel majd nagyokat meccselhet. Volt olyan külföldi kolléga, aki már akkor fotózkodott vele, miközben a szelfikorszak és a Facebook akkor még ismeretlen volt, de még a wifi is.
Cseh azon a barcelonai délutánon megjavította 400 vegyesen Darnyi Tamás 1991-ben felállított világcsúcsát, ami akkor már nem volt érvényben lévő rekord, de még magyar csúcs volt. Edzője, Turi György 4:12,2-re számított tőle, vagyis országos rekordra, ehelyett Cseh 4:10,79-et úszott. Erről a teljesítményről röviden csak annyit, hogy 17 évvel később, a tokiói olimpián is döntőbe lehetett volna kerülni vele, és a hatodik helyre lett volna elég összességében. Cseh édesapja, szintén László, szintén válogatott úszó volt, ő büszkélkedhet a magyar sport első junior Eb-aranyával, 1967-ben nyerte 100 pillangón. Az idősebb Cseh óriási tehetségként volt elkönyvelve, mert a keletnémet csodaúszó, Roland Mathesnél is jobb időre volt képes 100 háton 14 évesen. Kijutott az 1972-es olimpiára, de végül nem futott be nagy karriert, érmet sem nyert nagy versenyen, ’75-ben már pólócsapat igazolta le. A fia őt is kárpótolta.
Mindig történik vele valami
A 2004-es athéni olimpia előtt öt héttel eltörte a lábát a balatonfűzfői edzőtáborban, hat nappal a törés után azonban már ismét ott volt a vízben, ott akart lenni első olimpiáján. Az olimpiai ruhapróbára mankóval érkezett, nem úgy tűnt, mint egy potenciális esélyes.
„Szerencsére úszni megyek Athénba, nem városnézésre”
– ezzel a mondattal mindenkit felvidított.
(telex.hu)