A felszínen úgy hörögnek mint a vukik, a felszín alatt viszont olyan hangokat hallatnak, mintha egy droid-összecsapás kellős közepébe csöppentünk volna a Star Wars-sorozat valamelyik epizódjában – idézi a Live Science annak a kutatásnak a vezetőjét, amely a déli-sarkvidéken élő fókák vokalizációját vizsgálta.
Paul Cziko, az Oregoni Egyetem evolúcióbiológusa és kollégái a partmenti életmódot folytató Weddel-fókák (Leptonychotes weddellii) kommunikációját kutatva jutott meglepő eredményre. Az Amerikai Akusztikai Társaság folyóiratában publikált beszámolójuk szerint az emlősfaj tagjai a víz alatt rendkívül magas frekvenciatartományba tartozó hangokat bocsátanak ki.
A kutatók korábbról már 34 különféle fókahangot kategorizáltak, de az csak a legutóbbi víz alatti felvételekből derült ki, hogy az állatok az emberi fül számára nem érzékelhető tartományban is kommunikálnak.
Mint az tudható, az ember 20 és 20 000 Hertz (20 kHz) közötti tartományban hall, de még a macskák, kutyák vagy a denevérek is ritkán érzékelik a 30 kHz-nél magasabb hangokat. Cziko és kollégái azonban azt találták, hogy a szárazföldön más fókákhoz hasonlóan vokalizáló Weddel-fókák hangjai a tengerben nem ritkán az 50 kHz körüli tartományt is elérik.
Az ultrahangok szerepét még nem sikerült tisztázni. Cziko szerint a rendkívül magas frekvencia egyfajta bónusz kommunikációs csatorna lehet a fókáknak, mert az ilyen tartomány valóban kitűnik a környezeti zajokból. Elméletileg az is lehetséges, hogy az ultrahangoknak a delfineknél és denevéreknél ismert echolokációban lehet szerepe, bár arra eddig nincs semmiféle bizonyíték, hogy a fókák biológia szonárt használnának, bár kétségtelen, hogy a fajról tudható, hogy egyedei akár 600 méter mélyre is lemerülnek vadászat közben. Vagyis oda, ahol az egyébként éles látásuknak már nem vehetik hasznát.
Az alábbi videóban megnézhető és meghallgatható a Weddel-fókák elképesztő hangarzenálja:
(qubit.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!