Öt plusz egy dolog, amiért imádtuk Cseh László pályafutását

0

Hogy olimpiai bajnoki cím nélkül is szerethet valakit a közönség, arra tökéletes példa Cseh Lászlóé. Ameddig tudta, űzte és hajtotta a kollekciójából hiányzó aranyérmet, ötödik olimpiáján még érmet sem szerzett Tokióban, mégis ő volt a figyelem fókuszában. Az alábbi pontokból kiderül, miért foglalt el különleges helyet a magyar sportban.

Cseh azon a barcelonai délutánon megjavította 400 vegyesen Darnyi Tamás 1991-ben felállított világcsúcsát, ami akkor már nem volt érvényben lévő rekord, de még magyar csúcs volt. Edzője, Turi György 4:12,2-re számított tőle, vagyis országos rekordra, ehelyett Cseh 4:10,79-et úszott. Erről a teljesítményről röviden csak annyit, hogy 17 évvel később, a tokiói olimpián is döntőbe lehetett volna kerülni vele, és a hatodik helyre lett volna elég összességében. Cseh édesapja, szintén László, szintén válogatott úszó volt, ő büszkélkedhet a magyar sport első junior Eb-aranyával, 1967-ben nyerte 100 pillangón. Az idősebb Cseh óriási tehetségként volt elkönyvelve, mert a keletnémet csodaúszó, Roland Mathesnél is jobb időre volt képes 100 háton 14 évesen. Kijutott az 1972-es olimpiára, de végül nem futott be nagy karriert, érmet sem nyert nagy versenyen, ’75-ben már pólócsapat igazolta le. A fia őt is kárpótolta.

Mindig történik vele valami

A 2004-es athéni olimpia előtt öt héttel eltörte a lábát a balatonfűzfői edzőtáborban, hat nappal a törés után azonban már ismét ott volt a vízben, ott akart lenni első olimpiáján. Az olimpiai ruhapróbára mankóval érkezett, nem úgy tűnt, mint egy potenciális esélyes.

„Szerencsére úszni megyek Athénba, nem városnézésre”

– ezzel a mondattal mindenkit felvidított.

 

 

(telex.hu)