Íme a Forbes cikk Gerike Lángossütödéjéről
Egy nagyon szimpatikus, egyszerű erdélyi srác, Gerike álma egy saját vállalkozás volt. Lehúzott két évet spenóton élve nyugaton az építőiparban, a félretett pénzből pedig a Havanna-lakótelep gasztrokínálatát szélesítette egy lángosozóval. Évi 12 milliós árbevétel, némi profit. Ötmillió forintért tíz százalék üzletrészt kínálva a befektetőnek.
Amiért nehéz volt Gerikével bármit kezdenem, az a kettőssége volt. Egy igazán imádnivaló, dumás, játékos, de mégsem tiszteletlen srác, aki tudja, hogy honnan jött és hova megy. A frissen sült, fokhagymával is megkent, töltött lángos illata, amint ellepi a stúdiót. És egy csiricsáré logós lángosos bódé.
Lángosozóra mindig lesz szükség. De sosem lesz igazán nagy üzlet.
Mert lángost sütni szinte bárki tud. Még én is. És aki komolyan veszi magát, nem spórol az alapanyagon, beleteszi a munkát, az jó lángost tud sütni. Nincs elérhető, fenntartható termékelőny.
Nincs hatékonyság és saját gyártású összetevő, nincs bonyolult gépsor. Kell egy hűtő és egy sütő, na meg egy sajtreszelő. Ez azt is jelenti, hogy nem lesz a cégvezető munkájától leválasztható, értékes cég. Nem lesz exit. Senki nem vásárol fel ilyet.
Akinek lángosozója van, annak nem cége, hanem munkája van.
Ezzel persze nincsen semmi gond, tud egy tisztes megélhetést adni Gerikének, idővel a családjának is. De csak addig, amíg beleteszi magát és csinálja. A Havanna-lakótelep lakóinak legnagyobb örömére ezt szívesen teszi.
(Kis lábjegyzet. Én gluténérzékeny vagyok. Szerencsés vagyok, nem a durvább verzió, nem cöliákiám van, így csak fájdalommal büntet, nem tartós egészségkárosodással. Azért a kommersz, utcai lángosozás kizárva. De ha a stúdió fokhagymás lángosillatban úszik, akkor néha egy Cápa is elgyengülhet. Mindezt mérlegelve bevallom, én befaltam Gerike lángosát. Az árát pedig rögtön duplán fizettem. Egyrészt a megérdemelt fájdalom, másrészt a gluténérzékeny közösség boszorkányüldözése lett a jutalmam. Megérte? Igen.)
(Forbes.hu)