„Meggazdagodna? Milliókon sétál? Aranyat ér a kertje? Vegyen Ön is Eötvös–Pekár ingát és tárja fel az otthonában rejlő olajmezőt!” Ilyen válaszok születtek idén május-júniusban a Tomory Lajos Múzeum akadályversenyén, melynek feladatait online vagy személyesen majdnem háromszázan oldották meg, s végül 142 eredményes résztvevőt tudtunk díjazni a teljesítményéért.
A jelentkezők az online feladatok mellett a kerület központjában egy több állomásból álló útvonalat járhattak be, főleg szabadtéri helyszíneket érintve. Az Eötvös Lorándhoz köthető pestszentlőrinci pontokra ismertető molinókat helyeztünk ki. A túra során a papíralapú feladatlap mellett az ifjak és idősebbek a kérdéseket egy látványos, interaktív online felületen is megválaszolhatták, ahol további képi és szöveges tartalmak is várták őket.
Az első állomás a Múzeumsarok kiállítóhely volt, ahol a múzeum munkatársai segítségével egy egyszerű fizikai kísérletben tártuk fel a felületi feszültség rejtélyét, ez volt ugyanis Eötvös Loránd első kutatási területe. Majd az érdeklődők egyénileg megnézhették a fizikus életében épült nevezetes lőrinci a lövöldét, ahol a sportos Eötvössel – a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club alapító elnökével – ismerkedhettek meg. Ezt követően a résztvevők a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum segítségével a múzeum másik kiállítóhelyén egy igazi Eötvös–Pekár ingát is megtekinthettek, melyhez a feladat keretében reklámszöveget kellett írniuk.
Eötvöst sok minden érdekelte, kora új vívmányával, a fotográfiával is kísérletezett. Így a következő állomáson az ő egyik különleges sztereo fényképét mutattuk be, és egy olyan fotót kellett készíteni, mely a résztvevő számára leginkább jellemzi kerületünket. A túraútvonal érintette Eötvös Loránd egykori szentlőrinci villája helyén lévő parkot is. A család szívesen töltötte idejét a nyaralóban, Eötvös ennek kertjében folytatta kezdeti ingakísérleteit is. A versenyzőknek itt a családapa egyik Lőrincről küldött levelére kellett válaszolniuk a felesége, Horvát Gizella nevében, valamint emlékszalagot készíthettek, melyet felfűzhettek az egykori villatulajdonos parkban álló szobrára. Az utolsó állomáson – az Eötvös Lorándról elnevezett általános iskolánál – pedig megemlékeztünk az egykori tanár és oktatási miniszter tevékenységéről, majd a feladatban a jelen kihívásaira kerestünk megoldásokat. Egy válasz a sok közül: „Külön tantárgyak helyett komplexen tanítanám a korszakokat. Sokkal több csoportos munkát adnék és csökkenteném az óraszámot.”
