Ezek voltak 2020 legjobb videojátékai – Íme

Szinte biztosak vagyunk abban, hogy a tervezetthez mérten mindenkinek másképpen alakult az idei esztendő, ugyanakkor játékos szemmel így, az év utolsó napjaiban kijelenthetjük, hogy azért nem állnak mögöttünk olyan rossz hónapok. Hiszen sorban érkeztek a jobbnál jobb videojátékok, hetente tömegével kaptuk a friss megjelenéseket, így garantáltan mindenki talált magának elfoglaltságot PC-n és konzolon egyaránt – még ha a generációváltás szele azért éreztette a hatását egy kicsit.

Emiatt nem is volt túl egyszerű dolgunk a szokásos év végi listánk összeállításakor, hiszen rengeteg nagyszerű videojátékot sikerült letesztelnünk az idén, melyeket rangsorolás nélkül, de összegyűjtöttünk nektek, hogy titeket is meggyőzzünk arról: a játékipar szempontjából egyáltalán nem volt olyan rossz évünk. Lássuk, hogy mik voltak idén a legnagyobb kedvenceink!

Journey to the Savage Planet

Az év egyik első nagy meglepetését jelentette számunkra a Journey to the Savage Planet megjelenése, ami szerelem volt első látásra az Outer Wilds vagy a Subnautica rajongóinak. A játékban egy csodálatos idegen világban kalandozhattunk, névtelen senkiként feltárva az AR-Y 26 bolygó rejtélyeit, mely a Földhöz hasonló légkörrel rendelkezik, azonban egészen más élővilág alakult ki rajta, és a sárgolyónak bizony megvannak a maga veszélyei, sőt titkai is, melyeket szintén a mi tisztünk volt felfedezni. A csodálatos tájak, a színes megoldások és a zseniális, nyolcvanas éveket idéző áthallások még ma is gyakran kísértenek minket – természetesen pozitív értelemben.

Várható volt. hogy az Ori and the Will of the Wisps sok helyen elnyeri az év játéka díjat, ha megjelenik egyszer, és a mi szívünket is nagyon hamar meghódította, hiszen a Moon Studios csapatának sikerült minden téren tovább örökítenie a nagyszerűen sikerült előd minden sajátosságát. Legyen szó a csodálatos rajzfilmszerű grafikáról, az oldalnézetes ügyességi platformerek legszebb hagyományait felidéző játékmenetről vagy arról a semmivel sem összehasonlítható hangulatról, ami csak erre a sorozatra jellemző, az új Orit nagyon megkedveltük, és még manapság is szívesen elővesszük néha. A magyar felirat miatt pedig plusz pont jár a készítőknek!

A 2020-as esztendőben talán az első olyan tripla-A kategóriás játék volt a Doom Eternal, amely egyöntetűen meghódította a szakma szívét, és ez alól természetesen mi sem voltunk kivételek. A legendás elődök hangulatát és kaszabolásra kiélezett élményét tökéletesen felidéző alkotásnak ugyan volt néhány elbaltázott újdonsága, az ügyességi elemek még ma is gyakran megjelennek rémálmainkban, de összességében egy olyan Doom-játék született, mely büszkén odatehető a sorba a többi mellé, ez nem is lehet vitás.

A The Complex nem azért került fel év végi listánkra, mert annyira kimagasló eredményeket ért el a sajtóban, sokkal inkább azért, mert egyszerűen imádtuk minden egyes percét, hiszen még mindig a különlegességek közé sorolható az FMV, vagyis az élőszereplős kalandjátékok műfaja, melyet a Wales Interactive fejlesztői nagyszerűen űznek. Ebben persze nemcsak nekik, hanem a kiváló színészeknek is óriási szerepük volt, Michelle Mylett karaktere például annyira karizmatikus, hogy az ember nem tudja kiverni a fejéből, de a sztori, a folyamatos döntéskényszer és az egész játék hangulata is kellemesen emlékezetes maradt számunkra.

Mindig nagy öröm egy új XCOM-játékot köszönteni a piacon annak ellenére is, hogy a Chimera Squad azért több tekintetben is elmaradt a második epizódtól, és sokan messzire elkerülték a rajzfilmes megjelenés miatt. Utóbbit a mai napig nem értjük, azonban aki imádta a körökre osztott taktikai stratégiák egyik koronázatlan királyának visszatérő epizódjait, az biztosan szívesen emlékszik vissza az XCOM: Chimera Squadra, mely mellékszálként határozottan színesebbé tette, mi több feldobta az idei felhozatalt.

Megérte annyit várni korábban a Desperados-sorozat legújabb részére, hiszen a legendás vadnyugati stratégia visszatérése annyira nagyszerűen sikerült, hogy sokszor még ma is szívesen beugrunk egy-egy bevetésre, pláne annak fényében, hogy a Mimimi Games gondoskodik a folyamatos frissítésről is. A körökre osztott taktikai stratégiák világában idén talán a legjobb teljesítményt produkálta a Desperados III, a vadnyugati körítés pedig amúgy is kifejezetten népszerű manapság, szóval nem meglepő, hogy minket sem hagyott hidegen a végeredmény.

Abban a kvázi megtiszteltetésben volt részünk az idén, hogy a cseh Amanita Design is megajándékozott minket egy új videojátékkal. A Creaks nem egy hagyományos kaland lett, inkább egy oldalnézetes ügyességi platformer, de így is képes volt a zsenialitás határait feszegetve elénk tárni mindazt, amiért a csapat korábbi műveit annyira imádtuk annak idején. Nem véletlenül, hiszen ismét egy groteszk, egyenesen zseniális logikai elemekkel vegyített élményben volt részünk, melyben egy különleges föld alatti világ megpróbáltatásait ismerhettük meg. Nagybetűs művészet volt minden perce!

Aki imádja a túlélőjátékokat, az biztosan felkapta a fejét idén a Grounded nevére. Nem véletlenül, hiszen a rajzfilmes megoldásokkal kecsegtető alkotásban egy csapat gyerek felett vehettük át az irányítást – kooperatív módban legalábbis –, méghozzá a Drágám, a kölykök összementek! című legendás mozifilm koncepciójával a főszerepben. Ennek részeként hangyaméretűre töpörödött apróságként kalandozhattunk a hátsó kertben, ahol nemcsak megannyi veszély várt ránk a túlélőkaland során, hanem rengeteg titok és rejtély is.

A Spelunky-sorozat az indie színtér egyik csodájának tekinthető már hosszú évek óta. Nem véletlenül, hiszen ennyire különleges, mondhatni végtelen élményt korábban még egyetlen alkotás sem kínált nekünk. Mindezt pedig sikeresen át tudták örökíteni az alkotók a folytatásba is, mely ugyanolyan nehéz, ugyanolyan kalandos és kiszámíthatatlan megoldásokkal kecsegtetett, mint a nagy előd. Nem meglepő, hogy sokan azonnal ráharaptak, és kaptak tőle hetekre, sőt hónapokra elegendő friss élményt.

Az idei év egyik nagy meglepetését jelentette számunkra a Ghostrunner! A Cyberpunk 2077 előtt kifejezetten minőségi étvágygerjesztő volt ez a különleges, futurisztikus hangulatú akciójáték, melyben hihetetlen formában ötvözték a parkourözés élményét a kardos kaszabolás és az időlassítás alapjaival. Mintha a Mirror’s Edge és a Shadow Warrior kereszteződését kaptuk volna, nyakon öntve a Cyberpunk 2077 hangulatával és a Max Payne tempós megoldásaival. Nem felejtjük el egyhamar, így bérelt helye van év végi listánkon.

A klasszikus szerepjátékos kategóriában a Wasteland 3 az idei év egyik legjobbjának nevezhető. Nemcsak azért, mert posztapokaliptikus világa még mindig egy zseniális korabeli Fallout-pótlék sokak számára, hanem azért is, mert dacára a kevés újdonságnak, ezúttal is olyan mély, tartalmas és minőségi élményt kaptak tőle a rajongók, amihez foghatót ebben a műfajban csak nagyon kevesen képesek nyújtani ilyen magas minőségben. Ha egy orbitális tartalommal ellátott szerepjátékot keresünk, biztosan nem okoz majd csalódást!

A The Pathless az idei év egyik utolsó nagy meglepetése lett számunkra, aminek az oka leginkább az, hogy ennyire egyedi élményt korábban még egyetlen más videojátéktól sem kaptunk. A RiME sajátosságai a megjelenés terén nyilván tetten érhetők, akárcsak az Abzu különleges hozzáállása, de a játékmenet annyira egyedi alapokra építkezik, olyan hatalmas élményt jelent az idegen világ felfedezése, a fejtörők megoldása, illetve az univerzum megmentése ezzel a folyamatos íjászatra kiélezett koncepcióval, hogy a végeredményt nem tudtuk lehagyni év végi listánkról, sőt meleg szívvel ajánljuk mindenkinek, aki valami különlegességre vágyik.

(sg.hu)

Oszd meg a barátaiddal is!