A szakemberek szerint nem az a kérdés, lesz-e negyedik hullám, hanem az, hogy mikor és milyen intenzitással. Hogyan készülnek a várhatóan újfent rendhagyó tanévre?
Szabó Zsuzsa (PSZ): Biztosat senki nem tud, de a félelem mindenkiben ott van, hiszen pontosan láttuk tavaly ősszel, hogy hova vezethet az, ha a nyaralásból hazatérő gyerekek megjelennek az oktatási intézményekben, és beülnek a sokszor 30 fős osztálytermekbe, ahol nem viselnek maszkot, ahol nem lehet tartani a távolságot. Az iskola komoly táptalaja lehet a vírus berobbanásának, pillanatok alatt gócpontok alakulhatnak ki. Éppen ezért feltétlenül szükségesnek tartanánk közvetlenül a tanévnyitó előtt a diákok, a pedagógusok és az egyéb dolgozók tesztelését, véleményünk szerint ez nagyban növelné mindannyiunk biztonságérzetét.
Horváth Péter (NPK): Természetesen mindenki abban bízik, hogy miután a pedagógusok, a 16–18 évesek, valamint a 12 év felettiek egy jelentős része be lesz oltva az iskolakezdésre, a járvány kevésbé lesz agresszív, mint korábban. Ettől függetlenül lehetnek megbetegedések, előfordulhat, hogy egy-egy osztály átmenetileg áttér a digitális oktatásra, de országos, központi iskolabezárással egyelőre nem számolunk.
Eredetileg a pedagógusoknak augusztus elejéig kellett volna összegyűjteni, hogy a 12 év feletti diákok közül kik tartanak igényt az oltásra. A határidőt végül kitolták, a szülőknek most augusztus 25-ig kell választ adniuk. Emellett négy dátumot is meghirdettek, eszerint augusztus 30-án és 31-én, valamint szeptember 2-án és 3-án lesz oltási akció az iskolában. Hogy állnak az előkészületek, mit tanácsolnak a szülőknek?
Szabó Zsuzsa (PSZ): Helyes döntés volt az igényfelmérés határidejét kitolni, hiszen július végén a pedagógusok, az igazgatók szabadságon voltak, a családok többsége pedig nyaralt, így a feladat egész egyszerűen teljesíthetetlen volt. Noha a szülők szabadon dönthetnek arról, kérik-e az oltást gyermeküknek, egyelőre a vakcina a legjobb módja annak, hogy a diákok saját magukat és osztálytársaikat is megvédjék a súlyos tünetektől, amelyek a harmadik, tavaszi hullám idején bizony már a fiatalabb korosztálynál is megjelentek.
Horváth Péter (NPK): A korábbi nehézségek ellenére úgy gondolom, hogy a gyerekek oltását illetően végül sikerült egy olyan rendszert kitalálni, amely a diákoknak, a szülőknek és a pedagógusoknak is kedvez. Augusztus második fele már egyébként is az előkészületekről szól, ezekben a napokban már gond nélkül be lehet gyűjteni az oltási igényeket, a szülői nyilatkozatokat, a hozzájárulást pedig az oltáskor hozhatják a diákok. Annak is örültem, hogy megduplázták az oltási akcióra szánt napok számát, úgy gondolom, hogy a lebonyolítás így jóval gördülékenyebb lesz. Ugyanakkor mivel az oltásnak lehetnek mellékhatásai, és a védelem kialakulásához is kell néhány hét, azt javaslom, hogy aki csak teheti, már most a napokban, még az iskolakezdés előtt kérje az oltást gyermekének.
Mit gondolnak, volt-e pozitív hozadéka az elmúlt másfél évnek, melyek azok a tapasztalatok, tanulságok, amelyeket a következő tanévbe is be lehet építeni?
Szabó Zsuzsa (PSZ): Mindannyiunk számára kiderült, hogy a pedagógusok, az oktatásban dolgozók és a diákok is elképesztő sebességgel tudnak a változásokhoz alkalmazkodni, még ha az sokszor áldozatokat is kívánt. Nagyon fontos lenne úgy kezdeni a szeptembert, hogy a károkat felmérjük.
ARRA GONDOLOK, HOGY ELSŐSORBAN A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ TELEPÜLÉSEKEN AZ ALSÓS DIÁKOK NEM SZEREZTEK STABIL ALAPOKAT, EZÉRT ŐSZTŐL MINDENKÉPP IDŐT KELL SZÁNNI A FELZÁRKÓZTATÁSUKRA, SZÜKSÉG ESETÉN A HELYI TANTERVEKET FEL KELL FÜGGESZTENI, AZOKAT A GYEREKEKHEZ KELL IGAZÍTANI.
Emellett fel kell mérni a tanulók mentális állapotát, a hónapokon át tartó bezártság és magány mindenkit nagyon megviselt. Nem tanulták meg, hogyan kell egymáshoz alkalmazkodni, csapatban együtt dolgozni az online térben. Nem tudjuk pontosan, hány diák vesztette el a szüleit, nagyszüleit, kedvenc tanító vagy óvó nénijét a koronavírus-járvány következtében, de az biztos, hogy rájuk fokozottan oda kell figyelni.
Horváth Péter (NPK): Korosztályonként és tantárgyanként is számos tanulság levonható. Először is látszik, hogy az alsós diákoknál pótolhatatlanok a pedagógusok, a szülők otthon, munka mellett nem tudják megtanítani a gyerekeket írni és olvasni, ezért a jövőben mindenképp arra kell törekedni, hogy legalább az első négy évfolyam bent tanulhasson az iskolában.
UGYANAKKOR A FELSŐSÖKNEK, VALAMINT AZ ÉRETTSÉGI ELŐTT ÁLLÓ GIMNAZISTÁKNAK TÖBB SZEMPONTBÓL ELŐNYÖS IS LEHET – TERMÉSZETESEN LÉNYEGESEN RÖVIDEBB IDŐSZAKOKRA – A DIGITÁLIS OKTATÁS.
Mivel az utazást megspórolták, tovább aludhattak, ezért napközben kipihentebbek voltak, és ki tudtak alakítani egy olyan napirendet, amivel az elkötelezett, szorgalmas diákok nagyobb léptekkel haladhattak a céljaik felé. Nem szakították meg őket 45 percenként, valamint nem kellett alkalmazkodniuk a többiekhez, önálló igényeik szerint azokra a tárgyakra koncentrálhattak, amik számukra a legfontosabbak. Véleményem szerint ki lehetne alakítani a helyi feltételeknek megfelelően olyan lehetőséget, hogy az egyes évfolyamok rövidebb időszakokban járványtól függetlenül otthonról tanulhassanak.
Nemcsak a koronavírus-járvány okoz bizonytalanságot az intézményekben, hanem a nyáron elfogadott gyermekvédelmi törvény is, amely kimondja, hogy nem lehet a gyerekeknek olyan iskolai foglalkozást, előadást tartani, amely a homoszexualitást vagy a nemváltást népszerűsíti. A jogszabály kitér arra is, hogy az iskolában csak nyilvántartásba vett személyek és szervezetek tarthatnak előadásokat szexuális felvilágosításról. Ezt figyelembe véve hogyan építik be az oktatásba az ilyen típusú programokat, kinek a feladata elkészíteni a fent említett listákat?
Szabó Zsuzsa (PSZ): Sok jó kérdést tett fel, és nincs pontos információnk, de egy kérdésem nekem is lenne. Van-e bárkinek tudomása arról, hogy bárhol az országban visszaélés történt a tanulók felvilágosításával kapcsolatban? Az iskolai védőnőknek, az osztályfőnököknek mindig is feladatuk volt a szexualitásról beszélgetni a gyerekekkel, nonszensz, hogy a kormány most azt az álláspontot képviseli, hogy ez kizárólag a szülők dolga.
Horváth Péter (NPK): Egyelőre nem kaptunk semmilyen ezzel kapcsolatos feladatot, mi magunk is csak a törvényből tájékozódtunk. Ez alapján úgy tűnik, hogy lesznek olyan akkreditált szervezetek, akik felhatalmazást kapnak arra, hogy a szexuálitás témakörében előadásokat tartsanak. Kíváncsian várjuk, hogy ez miként fog megvalósulni a gyakorlatban.
A hátrányos helyzetű településeken már eddig is lasszóval fogták a pedagógusokat, de az utóbbi években már a budapesti elitiskolákban is egyre nagyobb a tanárhiány. Mekkora a baj, és hogyan lehet a helyzetre megoldást találni?
Szabó Zsuzsa (PSZ): Évek óta kongatjuk a vészharangot, úgy tűnik, hiába. Az oktatásban dolgozók átlagéletkora 55 év, és minden tanév végén több ezer pedagógus megy nyugdíjba, akinek a helyére nem érkezik új kolléga. Jelenleg 11-12 ezer főállású pedagógus hiányzik a pályáról, és ez a szám rohamosan nő, öt év alatt 22 ezren mennek majd nyugdíjba. Mindez a minőségi oktatás rovására mehet, de a negatív folyamatok már el is indultak. A 2019-es kompetenciafelmérés alkalmával kiderült, hogy már most van 900 fő, aki úgy tanít, hogy nincs felsőfokú végzettsége. A probléma jelenleg az iskolák 21 százalékát érinti. További 1000 fő pedig nem a végzettségének megfelelő tantárgyakat tanítja. Hiába teszik ezt erőn felül, a diákok végső soron nem kapnak megfelelő oktatást, vagyis a többiekkel szemben hátránnyal indulnak.
Horváth Péter (NPK): A probléma valóban a nyugdíjba vonuló pedagógusok és a frissen végző pályakezdők különbözetéből fakad. Most van az a pont, hogy ha nem cselekszünk, egy-két éven belül minden eddiginél komolyabb problémákkal nézünk majd szembe. Rövidebb távon valamennyire megoldást jelenthetne, ha a nyugdíjba vonuló pedagógusok a megbízási szerződésen túl is lehetőséget kapnának, hogy nyugdíj mellett is taníthassanak akár fél-, akár teljes állásban. Át kell gondolni azt is, hogy a kisebb településeken bizony vannak olyan iskolák, ahol felső tagozaton egy-egy osztályban csupán négy-öt tanuló van, és nekik szintén kell valaki, aki az órát megtartja. Jó szervezéssel, jól működő iskolabusz-hálózattal sokkal hatékonyabban használhatnánk ki a pedagógusok munkáját. A valódi megoldás azonban csak és kizárólag a pedagógusi hivatás vonzóvá tétele lehet.
Ehhez viszont drasztikus béremelésre lenne szükség. Mennyivel maradnak el az átlagtól a tanári fizetések, és milyen következményei lehetnek annak, ha nem lesz érdemi változás a jövőben?
Szabó Zsuzsa (PSZ): Más szakmákban egy pályakezdő diplomás bruttó 334 ezret, vagyis nettó 230 ezer forintot keres. Ezzel szemben pályakezdő pedagógusként bruttóban lehet ennyit keresni, aminek a nettója 150 ezer forint, ez éppen annyi, mint egy átlagos budapesti lakás havi bérleti díja. De ebből a pénzből kellene még családot alapítani, ruházkodni és persze nyaralni, szórakozni. A tapasztaltabb kollégák sincsenek jobb helyzetben, egy tanító, aki 15 éve van a pályán, és egyedül neveli a gyermekét, még a kiegészítő szakmai bérpótlékkal is a létminimum alatt él. Nemrég felhívott egy kolléga sírva, hogy a szakmunkásként dolgozó testvérei ennek a többszörösét keresik, és úgy érzi, rosszul választott.
SOKAN VANNAK EZZEL ÍGY.
A járvány alatt ráadásul pluszköltségekkel néztek szembe a pedagógusok, abból a kis fizetésből ugyanis széles sávú internetet kellett beköttetni, de a telefon- és egyéb számlák költségei is nőttek. Tavaly kértük a kormányt, hogy egyszeri százezer forintos támogatással kompenzálják ezt a kiesést, de választ a mai napig nem kaptunk, holott a pedagógusok az állam feladatát látták el otthon a saját költségükön.
Horváth Péter (NPK): A pedagógushiány megoldásának egészen biztosan szükségszerű és alapvető eszköze lehet a bérek rendezése. Ez a bér ma már egy fiatal számára sem vonzó, főleg ha azt is belekalkuláljuk, hogy milyen más nehézségekkel jár ez a pálya. Emiatt már eleve kevesen jelentkeznek tanári szakra első helyen, és bizony a felvett hallgatók több mint 40 százaléka időközben le is morzsolódik. Ha nem találunk megoldást erre a kérdésre, akkor annak rövidesen a gyerekek isszák meg a levét, mert nem lesz megfelelő számú pedagógus az óvodákban, az általános iskolákban, középfokon és a szakszolgálatoknál sem.
index.hu