1. rész
2012. február 3-án függesztette fel hivatalosan a repülési tevékenységét a Malév. A nemzeti légitársaság 1946-tól szolgálta a polgári repülést, s összesen 33 országban rendelkezett képviselettel. A járatain évente több millió utas repült: 2010-ben ez a szám meghaladta a 3 milliót, és abban az évben a Malév a legjobb kelet-európai légitársaságként megkapta a World Airline Awards elismerést.
A légitársaság és Pestszentlőrinc-Pestszentimre közötti kapcsolatot évtizedeken át meghatározta az, hogy a kerületben több ezren mondhatták magukat malévosnak. Lakótelep, sportegyesület is szolgálta a dolgozók és családtagjaik kényelmét. Atöbb mint hatvan év alatt nagyon sokan a Malév nyújtotta munkalehetőség miatt költöztek a kerületbe.
Vajon megmenthető lett volna ez a nagy múltú és közkedvelt légitársaság?
– Már a tíz évvel ezelőtti hírekből is egyértelműen kiderült, hiszen a kormányzati szereplők is elismerték különböző fórumokon, visszakereshetően, hogy nagyjából húszmilliárd forintból megoldható lett volna a nemzeti légitársaság további működése – mondta Kőrös Péter alpolgármester. – Nagyon súlyos hiba volt, mert pénz lett volna rá, de a szándék nem volt meg. A megszüntetés miatt nagyon sok ember lett munkanélküli. Az azóta eltelt évek alatt a pilóták egy része el tudott helyezkedni, de ez gyakran radikális átállással járt, hiszen sok esetben külföldre, akár afrikai, ázsiai országokba, a családtól távol kellett szerződniük évekre, mert ott volt rájuk szükség, és ott tudtak pénzt keresni a megélhetéshez. Az is igaz, hogy az előző önkormányzat is próbált a maga lehetőségei szerint segíteni, állásbörze szervezésével, több adminisztratív dolgozó átvételével az önkormányzathoz, de ezek csak szépségtapaszt jelenthettek, hiszen több ezer, többségében speciális repülős szakmákhoz értő ember maradt munka nélkül.
Mercz Ferenc légiforgalmi irányítóként négy évtizeden át szolgálta a Malévot, s 2012. február 3-án o hozta le az utolsó járatot: a Helsinki-Budapest-útvonalon repülő MA745-ös járatszámú Boeing 737-est.
– Pilóta szerettem volna lenni, fel is vettek a kiképzésre, de közben indult az irányítótanfolyam, és ahhoz is csatlakoztam. Majd annyira megszerettem ezt a szakmát, hogy maradtam. Különleges, más emberek számára is érdekes munkát végeztünk, hiszen bárhol elmondtam, hogy malévos vagyok, az emberek felkapták a fejüket, hogy hogyan lehet oda bekerülni – emlékezett vissza a kezdetekre Mercz Ferenc.
A szakember a közösségi oldalakon a mai napig tartja a kapcsolatot a régi kollégákkal, barátokkal. Az évtizedek alatt a Malév-család tagjaként szinte mindenkit megismert a légitársaságnál és a repülőtéren is.
– Harminc évig éltem a Malév-lakótelepen a Kétújfalu utcában. A szomszédok: itt egy pilóta, ott egy szerelő. Szerencsés helyzetben voltunk a Kádár- korszakban, a hajózóállománnyal, a pilótákkal együtt minden évben kéthetes kötelező rekreációs időszakokat töltöttünk Balatonkenesén a Honvéd- üdülőben. Nagyon jó barátságok alakultak ki. 2012-ben, a csőd idején csak a nagyon fiatalokat nem ismertem, a többiekkel néven szólítottuk egymást a rádión keresztül is – beszélt az összetartásról, összetartozásról a korábbi légiirányító, felidézve egy humoros esetet is.
– Egyik szolgálatom során nyolc-tíz járatot kellett lehoznom, és sorra jelentkeztek be a pilóták, hogy „Szevasz, Ferikém! Hogy vagy?”, én pedig megadtam nekik az engedélyt, hogy egy picit nagyobb sebességgel jöhessenek le, mint ami a zajvédelem miatt elő volt írva. Hallotta ezt egy Lufthansa- gép német pilótája is, és beköszönt magyarul, hogy „Szevasz, Ferikém!” – hátha kap ő is egy kis kedvezményt…
Az összetartozásra utal az is, hogy a Malév pilótái a mai napig nem felejtették el a légitársaság apró hagyományait. Erről Kőrös Péter idézett fel egy tavaly őszi történetet.
– Szervezett repülőtér-látogatáson voltunk, ilyenkor a turistákat busszal elviszik a leszállópálya végére, ahol az érkező gépek a fejük fölött elhaladva landolnak. Az idegenvezető hölgy elmondta, hogy onnan lehet megismerni a volt Malév-pilótákat, hogy amikor látják a pálya végén a nagyobb sárga mellényes csoportot, tudják, hogy villogtatni kell a fényeket, mintegy köszönésképp. S valóban, az akkor érkező gépek közül több is villogott, függetlenül attól, hogy melyik légitársaság gépe volt. Azokon egykori malévosok voltak szolgálatban.
A légiforgalmi irányításról legtöbbünknek a reptéri torony jut az eszünkbe. Bár ma már modern számítógépes központokból zajlik a forgalomirányítás, Mercz Ferenc sok emléket őriz azokból az időkből, amikor a toronyból tartották szemmel az érkező és induló repülőket.
– Két egykori szovjet Aeroflot-géppel történt. Egyik alkalommal kérdeztük a pilótát, hogy látja-e a leszállópályát. Azt válaszolta, hogy látja, viszont mi nem láttuk a repülőt. Kiderült, hogy az Üllői út akkor még Vörös Hadsereg útjának nevezett szakaszára helyezkedett rá, de szerencsére időben észrevette, hogy a villamos útban lenne a leszálláskor. A másik esetben a leszállást megelőző ellenőrzés során arra a kérdésünkre, hogy „Kész a leszállásra? Futómű kint rögzítve?” jött a magabiztos igenlő válasz. Látva, hogy a futómű nincs kint, újra megkérdeztük, amire egy „Ja, tényleg nincs kint!” választ kaptunk. Szerencsére egy átstartolással el lehetett hárítani a veszélyt.
Tudta?
■ A Malév elődjét Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt.-néven vegyesvállalatként alapították 1946-ban. Ekkor még a Budaörsi repülőtérről, majd 1950-tol már Ferihegyről indultak a légi járatok.
■ 1954. november 25-én egy államközi szerződés keretében Magyarország kivásárolta a vegyesvállalatból a szovjet felet, s ezt követően megalakult a Magyar Légiközlekedési Vállalat.
■ 1960-tól egyre több európai nagyváros volt elérhető az Iljusin típusú repülőgépekkel, 1964-ben már Kairó is az úti célok között szerepelt. 1969-tol a Tupoljev sugárhajtású repülőgépek leszállás nélkül érték el Európa és a Közel-Kelet legfontosabb reptereit. 1989-tol Boeinggépekkel transzkontinentális járatok is indultak.
■ A Zsótér László által tervezett letisztult, szögletes formavilágú Malévlogó 1988-ban, az első Boeing-repülőgépeken jelent meg. Ugyanekkor csendült fel először a Presser Gábor által szerzett híres Malév-szignál.
■ A légiutas-kísérők az 1970-es években meggypiros, majd szürke-kék-barna összeállítású ruhákat viseltek. Az 1984 és 1991 közötti kollekciót Pierre Cardin tervezte. 1992-ben vezették be Borszéki Zita és Tankó Judit jellegzetes kék-zöld színvilágú kollekcióját, mely az utolsó húsz évben egységes arcot adott a vállalatnak.
Puskás Attila
bp18.hu