Motoros járőreink, és a gyermekrohamkocsi útjai az M1-M7 bevezető szakaszánál „keresztezték egymást”. Eremiás Szabolcs r. főtörzsőrmester és Frecskó Ádám r. főtörzsőrmester a forgalmat látva úgy döntöttek, hogy a gyorsabb, és biztonságosabb előrejutás miatt megkülönböztető jelzést kapcsolnak és biztosítják a mentő útját. Kollégáink egész Újbudát átszelve nyitották meg az utat a mentő előtt, majd útjuk végeztével folytatták szolgálatukat. Nem sokkal később egy jóleső üzenet várta őket, melyet a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztály Motoros Alosztály vezetőjének címzett a rohamkocsin dolgozó mentős kolléga.
Most ebből idézünk:
„Kedves László! Többször találkoztunk már rendezvényeken. Mikor nem mentőmotorozom, akkor az Országos Mentőszolgálat gyermekrohamkocsiján dolgozom. Mai napon a kora délutáni órákban egy 2,5 éves kislányt szállítottunk lélegeztetve, életmentő műtétre Budapestre.” „A Budaörsi úton haladtam befelé megkülönböztető jelzéssel, és elhaladtam 2 motoros rendőr mellett. Intettünk is egymásnak. Pár másodperc múlva megelőztek kékkel, és biztosították nekünk a folyamatos haladást azáltal, hogy az autósokat leterélték, illetve a kereszteződéseket zárták. Nem kértük Őket erre, önmaguktól tették ezt spontán, és persze nem tudhatták, hogy hátul milyen beteg fekszik.
A mi szakmánkban, amikor kritikus állapotú beteget kell szállítanunk, akkor a legfontosabb, hogy lehetőleg egyenletesen tudjunk menni, kerülve az éles irányváltoztatásokat, fékezéseket, és nagy gázadásokat, mert ezzel tudjuk csökkenteni a szállítási traumát. Nagyon szépen köszönöm/köszönjük a kislány nevében is ezt a segítséget!”
Büszkék vagyunk kollégáinkra, hiszen minden helyzetben mennek, és segítenek, a kis betegnek pedig jobbulást kívánunk!
(a kép illusztráció)
BRFK Budapesti Rendőr-főkapitányság FB
