Nem megy csődbe Budapest, de a következő egy évben folyamatosan a fizetésképesség határán fog billegni. Karácsony Gergely online lakógyűlésre hívja a budapestieket, és azt kéri: döntsék el, hogy a túléléshez a tömegközlekedést állítsa-e le, vagy ne fizesse be a főváros a szolidaritási adót. Ez valódi dilemma a főpolgármester szerint, és állítja, nem a nemzeti konzultációt másolják. Karácsony komoly tétben fogadna arra, hogy jövőre nagyobb arányban nyer az ellenzék Budapesten, mint 2019-ben, és szerinte a kormánynak a választás után békét kell kötnie a főváros vezetésével, mert senki nem akarja átvenni a BKV-t. A szerdán bejelentett túlélőprogram részleteiről kérdeztük a főpolgármestert.
Az elmúlt években jó pár alkalommal beszélt a főváros lehetséges csődjéről. 2020 júniusában például azt mondta, csak az a kérdés, melyik évben megy csődbe Budapest. 2023 lesz a csőd éve, vagy miben más a mostani helyzet, mint tavaly vagy tavalyelőtt?
Harminc éve beszélünk arról, hogy a főváros tarthatatlan pénzügyi helyzetben van, de most teljesen más a súlya ezeknek a mondatoknak.
Most még valamennyi pénz van a számlánkon, de napokon belül mínuszban leszünk.
Alapvetően két oka van ennek. Az egyik az, hogy egy járványt és egy energiaválságot is menedzselnünk kellett ebben a ciklusban. Mindkettő brutálisan csökkentette a bevételeinket és növelte a kiadásainkat. Van azonban egy ezeknél nagyobb, belpolitikai természetű válság is. A 2019-es önkormányzati választás után Orbán Viktor azt ígérte, hogy Budapest megkapja ugyanazt, amit az előző városvezetés idején, de kiderült, hogy ez nem igaz. A szolidaritási adó tizenkétszeresére emelésével és több más, milliárdos tételt jelentő jogszabályváltozással meg akarják fojtani ezt a várost. Most jutottunk el arra a pontra, hogy a korábbi figyelemfelhívásaink valós veszéllyé váltak: az elvonások és a megnövekedett rezsiszámlák miatt elfogy a pénz a számlánkról, veszélybe kerül a város biztonságos működése.
Mi történik, ha csődbe megy Budapest? Leáll a tömegközlekedés, nem viszik el a szemetet?
Ilyen nem lesz, mert ez azt jelentené, hogy a városi közszolgáltatások leállnak. Nincs olyan forgatókönyv, hogy a budapestieken csattanjon az a pofon, amit nekünk, elsősorban nekem szántak, és véget ért az a korszak is, hogy mi csak álljuk az ütéseket. A most összeállított túlélőprogram átsegít minket szeptember közepéig, amikor megérkezik az iparűzési adó.
A túléléshez azonban a kormány segítségére is szükség lesz. A túlélőprogramban 16,6 milliárd forintos fejlesztési hitellel számolnak, amelynek felvételéhez a kormány engedélye kell. Ha a kormány tényleg meg akarja fojtani a fővárost, mint azt ön állítja, akkor miért számít arra, hogy majd hozzájárulnak a hitelfelvételhez, és kifizetik a 6 milliárd forintot a Lánchíd felújítására?
Mert Budapest az ország motorja: minden tíz forintból négyet itt termelnek meg. Ha Budapest leáll, az ország is leáll. Ha a kormány a füle botját sem mozdítja, egy nagyon egyszerű helyzet fog előállni. Nem fogjuk tudni befizetni a szolidaritási hozzájárulást, és inkasszózni sem tudnak, mert nem lesz miből. Érdemes megnézni, hogy az elmúlt években hogyan szárnyaltak az állami adóbevételek, miközben a fővárosi önkormányzatnak nagyjából annyi adóbevételből kell működnie, mint 2019-ben. Mi mindent megtettünk azért, hogy egy takarékosabb, hatékonyabb városüzemeltetési modellre álljunk át: összevontunk cégeket, leépítettünk ott, ahol ez érdemi spórlással járt, és nem jelentette a közszolgáltatások romlását. Innentől kezdve az összes felelősség a kormányé.
Ha fizetésképtelen lesz Budapest, az nem Orbán Viktor nevére fog ráégni, hanem Karácsony Gergelyére.
Másként látom, szerintem a budapestiek ki fognak állni a városukért. Mindent meg fogok tenni azért, hogy őszintén beszéljünk a pénzügyi problémáinkról, és elmondjuk azt, hogy ezt ki okozta.
De mégis hogyan? Nem a magyar állam pénze fogy épp el, hanem a fővárosi önkormányzaté.
Na, hát az például érdekes, hogy a magyar államnak valahogy pont annyi pénze, 58 milliárd forintja van arra, hogy Tiborcz István tőkealapjaiba fektessen be, mint amennyit idén elvonnak Budapesttől. Lehet, hogy a kormánypárti buborékban én leszek a hunyó, de a budapestiek és a legalább félig-meddig tájékozott emberek szerintem pontosan értik, hogy mi történik. Ha pedig valaki nem tudná, akkor hamarosan kapni fog egy főpolgármesteri levelet.
Minden 14 évnél idősebb budapesti állampolgárnak levelet küldök, és megkérem, hogy vegyen részt az első budapesti lakógyűlésen.
Ehhez egy egyéni azonosítóval lehet majd csatlakozni a lakogyules.budapest.hu oldalon keresztül. Többek között azt a kérdést fogom feltenni, hogy mit tegyek, ha választanom kell a kormányzati elvonások kifizetése és a közösségi közlekedés fenntartása között. Én tudom a választ, de szeretném a budapestiekét is tudni.
Orbán Viktor is ilyen leveleket szokott küldeni, legutóbb az uniós szankciókról kérdezte a magyarokat. Miben lesz ez más, mint a nemzeti konzultáció?
Egyrészt a főpolgármester nem szavazta meg a fővárost érintő szankciókat…
Csak egy példa volt.
Tudom, hogy sokaknak eszébe fog jutni, de ez nem a nemzeti konzultáció másolása, hanem egy valódi részvételi folyamat. Nem az óvodások nemváltó műtétjéről van szó, hanem valódi dilemmákról, a főváros életét leginkább meghatározó, legfontosabb kérdésről kérjük ki a budapestiek véleményét. És nem milliárdokért, mint amit a kormány költ nemzeti konzultációra és plakátokra. A szavazási honlap fejlesztését és a terjesztést is a saját kollégáink végzik, a nyomdaköltség pedig közbeszerzési értékhatár alatti összeg. De ami lényeges különbség: nem az történik, hogy eldöntünk valamit, aztán letagadjuk és ellene hergeljük a budapestieket, hanem a város erejét használjuk azzal a kormányzattal szemben, amely le akarja nyomni a víz alá Budapestet. A nemzeti konzultációk mindig a Fidesz számára kedvező álvitákról szóltak, amelyben manipulatív álláspontok voltak egymással szembe állítva. Ez a kérdés viszont a mi életünkről, Budapestről szól, és az fog történni, ahogyan a budapestiek állást foglalnak. Az érdemi kérdés, hogy Debrecen példáját követve állítsuk-e le a 4-es, 6-os villamost, vagy mondjam azt a kormánynak, hogy nem fizetem a sarcot, aminek egy része ráadásul teljes mértékben törvénytelen.
Ez nem manipulatív kérdés?
Miért lenne manipulatív, amikor ez a napi dilemmánk?
Miért mondaná azt egy budapesti, hogy álljon le a 4-es, 6-os villamos?
Abból, hogy egy kérdésre triviális a válasz, még nem következik, hogy a kérdés ne lenne végtelenül fontos és releváns.
Akkor tudnánk befizetni a szolidaritási hozzájárulást, ha brutális járatcsökkentést hajtanánk végre a BKV-nál.
Máshogy nem lehet kigazdálkodni. A törvény egyértelműen kimondja, hogy az önkormányzatok saját bevételeit nem lehet elvonni. Ha a fővárosi önkormányzatnak 58 milliárd forintot kell befizetnie, és csak 33 milliárd forintnyi állami normatívát kap, akkor az azt jelenti, hogy 25 milliárd forintot el akar vonni a kormány a bevételeinkből. A nagy túrót fog, erre semmilyen jogi alapja nincs.
A főváros pert indít az állam ellen, de az mégis miben segít a következő hetekben-hónapokban? Akár évek is eltelhetnek, mire jogerős döntés születik.
A közigazgatási per gyorsabban végigmehet. Addig pedig az a helyzet, hogy nem lesz pénz a számlánkon, így nem tudják elvenni a sarcot a nyáron.
Az mit jelent, hogy nem lesz pénz a főváros számláján? Nem tudják kifizetni több tízezer dolgozó bérét?
Olyan biztosan nem lesz. Folyószámlahitelből fogunk élni. A hitelkeretet azonban nem bővítjük, mert nem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy mindig mindent megoldunk.
Nem fogom megoldani azt a problémát, amit a kormány okoz Budapestnek. Azt oldja meg a kormány.
És ebben nagy segítségünkre lesz, hogy a budapestiek is elmondhatják a véleményüket arról, hogy Tiborcz István kapjon még egy kis tőkeemelést, vagy járjon a 4-es, 6-os villamos. Oda jutottunk, hogy ma ez valódi kérdés.
Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes arról beszélt múlt héten, hogy már márciusban is közel volt a főváros a csődhöz. Miért csak most lépnek, ha már évek óta azt mondják, előbb-utóbb elfogy a főváros pénze?
Már eddig is rengeteg olyan intézkedést hoztunk, amelyek nélkül valószínűleg most nem tudnánk itt beszélgetni, mert bezárt volna a hivatal. A Covid-járvány idején összevontuk a város közfenntartási cégeit. Öt céget megszüntettünk, lefejeztük a felügyelőbizottságokat, igazgatótanácsokat, középvezetőket. Ha ezt nem lépjük meg, akkor ezek a cégek önmagukban valószínűleg már most nem tudnák ellátni a feladataikat. A likviditási menedzsmentet pedig tulajdonképpen már évek óta csináljuk. Az önkormányzati cégeinknél minden egyes beszerzés indokoltságát megvizsgálják a beszerzési bizottságok, és súlyos milliárdokat tudtunk így megtakarítani. Az elmúlt három évben nagyjából annyi adót kellett befizetnünk, mint amennyit állami normatívaként kaptunk. Idén viszont eljutottunk arra a pontra, hogy a főváros már nettó befizetője a költségvetésnek.
A szerdai sajtótájékoztatón azt mondta, a beruházások kifizetéseit átütemezik az év végére. Erről egyeztettek már a Lánchíd kivitelezőjével is? Milyen feltételekkel fogadták el a csúszást?
Vannak az állami beruházások, amelyek jellemzően sokkal később készülnek el és sokkal drágábbak, és vannak a fővárosi beruházások, amelyek határidőre készülnek el, és költségkereten belül maradnak. A Lánchíd is ezek közé tartozik. Valójában most az a problémánk, hogy túl hamar készül el a Lánchíd, az eredeti határidő szerint már szeptember 15-én kellett volna fizetnünk. Megpróbáljuk valahogy átütemezni, de itt is lóg nekünk a kormány hatmilliárd forinttal.
Mennyibe kerül a fővárosnak, ha később fizetik ki a kivitelezőt? Nyilván ennek megvan az ára.
Mostanra nagyjából a 80 százalékát kifizettük, de most az a jó hír van, ami egyben rossz hír is: lehet, hogy hamarabb kész lesz, mint ahogy terveztük.
És akkor mi lesz? Hogy fogják kifizetni?
Valahogy megoldjuk, de biztosan könnyebb helyzetben lennénk akkor, ha a kormány tartaná magát a saját döntéséhez, és a megígért 6 milliárd forinttal kivenné a részét a Lánchíd felújításából.
Kiss Ambrus múlt heti sajtótájékoztatója után drasztikusabb megszorításokra lehetett számítani. Ha tényleg nagy bajban van a főváros, hogyan tudja garantálni, hogy nem lesznek létszámleépítések és intézménybezárások? Jellemzően ilyen lépésekkel szoktak nagyobb pénzeket megspórolni.
Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a rossz kormánypolitikának a budapestiek lássák kárát. Rövid távon ezek a lépések csak növelnék a terheinket, mert ki kellene fizetni a végkielégítéseket. Hosszabb távon meg kifejezetten ártalmasnak tartanám ezeket. Abba az utcába nem megyünk be, hogy van egy politikai szándék arra, hogy ez a város lehetetlen helyzetbe kerüljön, és akkor mi csak feltartott kézzel állunk. Az energiaválságban volt olyan ötlet, hogy kapcsoljuk le például a közvilágítást.
Megnézném, ki érvelne amellett, ha egy gyereket elütnek a sötétben a zebrán.
Zárjuk be a Szabolcs utcai hajléktalankórházat vagy a könyvtárainkat, ahova télen egy csomó nyugdíjas bement azért, mert a saját lakásában hideg volt? Ezek összességében nagyon kis tételek a főváros költségvetésében. A mi alapvető problémánk az, hogy a közösségi közlekedés mélységesen alulfinanszírozott. Mondhatnám azt, hogy harminc éve így van, de ez nem igaz, mert a 2008–2009-es gazdasági válság kellős közepén a Bajnai-kormány olyan összeget tett bele a közösségi közlekedés finanszírozásába, ami már közelít az európai átlaghoz.
Ha a közösségi közlekedés finanszírozása jelenti a legnagyobb problémát, akkor első körben miért nem annak a működését racionalizálják? Miért nem szüntetik meg vagy ritkítják az alacsony kihasználtságú járatokat, vagy miért nem emelik meg a jegy- és bérletárakat?
Erre a kedvenc példám a fogaskerekű. Pokorni Zoltán polgármester úr a Fővárosi Közgyűlés egyik ülésén egy megindító napirend előtti felszólalásban azt javasolta, hogy a főváros állítson fel egy Titanic-munkacsoportot, hogy ne menjünk neki a jéghegynek. Azt ígérte, a Fidesz-frakció rendkívül konstruktív lesz abban, hogy meglépjük a fájdalmas, de szükségszerű intézkedéseket. Ugyanő aztán felgyújtotta magát, amikor az energiaválság kellős közepén három hónapig nem járt a fogaskerekű, amely jelentőségét nem szeretném lebecsülni, de valószínűleg Budapest egyik legalulhasználtabb közlekedési eszköze.
Élet-halál kérdése Budapest számára, hogy a közösségi közlekedés versenyképességét megőrizzük az egyéni gépjármű használattal szemben.
Ha a korábban, Tarlós István idején is megfogalmazott célnak megfelelően a felére szeretnénk csökkenteni a gépjárműforgalmat Budapesten, akkor csak pozitív értelemben nyúlhatunk a közösségi közlekedési rendszerhez, és azt nem kezdhetem azzal, hogy leállítjuk a 9-es buszt. Eddig a brutális működési hiányról beszéltünk, de a jövőben komoly uniós pénzek érkezhetnek a közösségi közlekedés fejlesztésére és zöldítésre. Nem fogunk új metrót építeni, de megcsináljuk az elmúlt harminc év legnagyobb villamos- és trolihálózat-bővítését. Az más kérdés, hogy ezek a források jelenleg fel vannak függesztve, mert a kormány képtelen jogállami módon viselkedni.
A villamos- és trolihálózat fejlesztése már a 2019-es választási programjában is szerepelt. A jelenlegi gazdasági helyzetben megvalósulhat bármi ezekből a tervekből a jövő májusi választásig?
Ezeket a projekteket részben már elkezdtünk, sőt, a beszerzések egy része még a Tarlós-érából származik. A Solaris trolik már itt vannak, és érkeznek a CAF villamosok is. Felújítjuk az 50-es és az 56-os villamost, de már tervezzük a továbbiakat is. Ha a napi túlélési problémák miatt beáldozom a hosszú távú terveimet, akkor szerintem nagyon rossz politikát folytatok egy olyan városban, amelynek a 150. születésnapját ünnepeljük idén. Játsszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha azt csinálnánk, amit nagyon sok önkormányzat ilyen helyzetben szokott: azt mondanám, hogy önhibánkon kívül nem tudjuk teljesíteni a közösségi közlekedési szolgáltatást, és átadom a BKV kulcsait a kormánynak. Nem készülünk erre, és nem fog bekövetkezni, de azt tudom, hogy mi lenne a kormány válasza: elszaladna a világ végére, mert erre a feladatra nincs más jelentkező rajtunk kívül. Egy ponton túl egyszerűen nem éri meg ez a játszma a kormánynak.
Miért változtatna a kormány bármit is az elmúlt évekhez képest?
Nem érdeke a kormánynak, hogy hosszú távon fennmaradjon ez a helyzet. Valakinek ki kell fizetni a 9-es busz sofőrjét és a dízelolajat. Ha ez nem mi leszünk, akkor én nem látom, ki vállalná át. Azért azt ne felejtsük el, hogy Budapesten 1,6 millió munkahely van, és az emberek többsége a mi infrastruktúránkkal jut el a munkahelyére. Aki ezzel szórakozik, az lehet, nem érti, de hamarosan meg fogja tudni, mivel játszik. Arra nem számítok, hogy a kormány bármit is változtatna a politikáján 2024 előtt, de az önkormányzati választás után muszáj lesz.
Miért tenné, ha ön szerint ki akarja véreztetni Budapestet? Nem úgy tűnik, hogy a Fidesz népszerűsége bármit is csökkenne emiatt.
Budapesten nagyon is csökken.
Az időközi választási eredmények nem ezt mutatják. Sőt, már a tavaly áprilisi választáson is jó pár, egyértelműen baloldali környéken, lakótelepen tudott több szavazatot összegyűjteni a Fidesz, mint korábban.
Ön szokott fogadni választási eredményekre?
Nem igazán.
Pedig szívesen kötnék egy fogadást arra, hogy 2024-ben az ellenzék jóval nagyobb arányú győzelmet arat Budapesten, mint 2019-ben. Nagyon komoly tétbe fogadnék erre.
Milyen arányú győzelemre számít, hány kerületben lesz ellenzéki polgármester?
Azt gondolom, hogy az összes olyan kerületben győzni fogunk, ahol 2019-ben, és még lesz legalább három-négy kerület, ahol nyerni tudunk. És én is jobb eredményt fogok elérni, mint ‘19-ben. Budapesttel nem érdemes szórakozni. A budapesti turizmus adja a magyar GDP 5 százalékát, az ország gazdasági teljesítményének 38 százalékát a fővárosban termelik meg. Aki ezzel játszik, az valójában az egész ország gazdasági teljesítményével szórakozik. Rövid távon elbábozhatjuk persze azt, hogy az önkormányzati választásokig lökdösődünk egymással, de utána a kormánynak sem lesz más választása. Ha nem akarja a BKV-t a nyakába kapni – márpedig nem akarja –, akkor előbb-utóbb békét kell kötnie velünk.
És mi van, ha a kormány nem segít, és a főváros csődbe megy még a választások előtt? Az minden bizonnyal az ön bukását jelentené, és annyi a fogadásnak is.
Szerintem akkor is nyernénk. Sokan azt gondolják a Fideszben, hogy mi azzal akarjuk megnyerni a választást, hogy dramatizáljuk a helyzetet. Én nem dramatizálom ezt a helyzetet. Azért beszélek erről, mert csak akkor lesz megoldás, ha kirakjuk az asztalra a problémát. Egyrészt házon belül is világossá kell tennünk, hogy a takarónk meddig ér. Másrészt a megoldáshoz politizálnom kell, mert a problémának külső, politikai oka van. Nem lehet csendben, sutyiban megoldani. Higgye el, megpróbáltuk azt is, elmegyünk minden egyeztetésre, ahova hívnak, és mindenhol konstruktívak vagyunk. Lehet velem négyszemközt is értelmesen tárgyalni azon az erkölcsi és elvi alapon, hogy Budapest a nemzet fővárosa, és ezt a várost nem lehet tönkretenni.
Hány százalékot ad arra, hogy Budapest kitart a következő választásokig? Megint csak azt hangsúlyoznám, hogy a most bejelentett túlélőprogram jelentős részéhez a kormány segítségére várnak. Márpedig ha a kormány az ön szavai szerint Budapest-ellenes, akkor nem fog segíteni. Úgy pedig csődbe megy a főváros, ha jól értem.
Nem pontosan ez a helyzet, mert ha nem finanszírozzuk a kormányt tovább, akkor valahogy el fogunk jutni szeptemberig.
De nem az a cél, hogy lapos kúszásban túléljünk, hanem szeretnénk ezt a várost hosszú távon működtetni és fejleszteni.
Nem fogunk csődbe menni, de abban szinte biztos vagyok, hogy a következő egy évben folyamatosan billegünk a fizetésképesség határán.
A Városháza hatalmas épületében ülünk. A korábban kiszivárgott hangfelvételek után tagadták, hogy el akarnák adni, egy döntés-előkészítő tanulmányban azonban felmerült, hogy az épület egyes részeit értékesítsék vagy bérbe adják. A mostani gazdasági helyzetben sincs ilyen szándék? Ha jól sejtem, nem két fillérbe kerül az épület kifűtése, üzemeltetése.
Télen voltak itt nagyon hideg napok. Ez az épület valójában nem alkalmas városházának, nem is annak épült. Az épület negyven százaléka folyosó, ami nem túl előnyös, de az soha nem szerepelt senkinek a terveiben, hogy eladjuk.
Miért nem lehet erről szó, ha tényleg akkora bajban van a főváros? Gondolom, a főváros minden pénzügyi problémáját megoldaná egy időre az épület értékesítése.
Egy pár havi pénzügyi problémánkat talán megoldaná, de fel sem merül, hogy innen elköltözzön a Városháza. Nem tudom egyébként, mennyit ér az épület, nem értek ehhez, de mondjuk ér 40 milliárd forintot?
Nem készült értékbecslés?
Mivel soha nem akartuk eladni, nem készíttettem ilyet. Azt tudom, hogy valaki meg akarta venni, de Freddie Mercury meg a Parlamentet akarta megvenni, amikor Budapesten lépett fel a Queen, és szerintem arra sem készült értékbecslés. Szeretnénk fejleszteni a Városháza-parkot és a Kiskörút felőli homlokzatot. Kétségtelenül volt olyan felvetés, hogy ezt az épületrészt bérbe adva építsük meg a másik szárnyat. Rövid távon nem tartom ezt egy reális célnak, de hosszú távon sem érzem a feladatomnak, hogy egy új Városházát építsek. Inkább a 42-es villamost szeretném elvinni a Havanna-lakótelepre, az egy kicsit jobban érdekel.
Hallani olyan pletykákat, hogy Vitézy Dávid tanácsadóként dolgozik a Főpolgármesteri Hivatalban, amióta nem tagja a kormánynak. Ezt meg tudja erősíteni?
Nem. Szomorúvá tesz, de nem.
Megkeresték, miután lemondott az államtitkári posztról?
Volt egy beszélgetésünk, de az inkább baráti beszélgetés volt. Én nagyon régóta ismerem Dávidot, és jó szakembernek tartom, de ismerem az együttműködésünk politikai korlátait, és tiszteletben tartom.
De szívesen dolgozna vele? Milyen politikai korlátja van az együttműködésnek?
Amikor 2019-ben megnyertük a választást, felmerült, hogy visszatérjen a BKK élére, de világos volt, hogy ez politikailag nem reális. Találtunk más nagyszerű szakembereket a BKK élére, akik kiválóan végzik a munkájukat.
telex.hu