Augusztus 12-én, pénteken 10 órakor a Fiumei úti sírkertben vesznek végső búcsút Harasztÿ István Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművésztől, a kinetikus művészet kiemelkedő képviselőjétől, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) rendes tagjától.
Az életének 88. évében július 13-án elhunyt Harasztÿ István (becenevén Édeske) 1934-ben született Pestszentimrén. 1951-1953 között géplakatos tanuló, majd 1953-tól díszműlakatos volt. 1957-től 1965-ig műszaki ismereteket oktatott ipari tanulóknak. Autodidakta művész volt, az ötvenes évek közepén kezdett festeni.
1960 és 1970 között a Dési Huber Képzőművészeti Kör növendéke volt, mestere Laborcz Ferenc. 1965-től 1967-ig díszítőelemek tervezésével foglalkozott, és a József Attila Művelődési Központban volt dekorációs.
1967-89-ben a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat belső tervezője, 1975-76-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház szcenikusa.
1964 óta több mint 500 magyarországi és külföldi kiállításon vett részt. Első mobilját, a Köröket 1967-ben készítette; acélgolyókkal működő, acél sínrendszereket variáló művei, pleximobiljai megannyi ironikus, szellemes fricska a hatalom ostobaságai ellen.
A művész 1984-ben DAAD ösztöndíjat kapott Nyugat-Berlinbe, de csak 1987-88-ban vehette igénybe. Mobiljai, kinetikus szobrai jelen vannak több jelentős hazai és külföldi közgyűjteményben. Köztéren állnak művei Budapesten, Dunaszerdahelyen, Székesfehérváron, Szöulban is.
A szobrászművész 2001-ben lett Kispest díszpolgára. Tagja volt a Kanadai Szobrász Szövetségnek, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Kispesti Helikon Egyesületnek, a Magyar Szobrásztársaságnak, a Szinyei Merse Társaságnak, a Nemzetközi Kepes Társaságnak, 2002-ben a Magyar Iparművészeti Egyetem habilitációs bizottságának, a Laborcz Ferenc Művészeti Alapítvány kuratóriumának és 2008-2009-ben a Kossuth-díj bizottságnak. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja volt.
Harasztÿ Istvánt 1975-ben tüntették ki Kassák Lajos-díjjal, 1988-ban Munkácsy Mihály-díjjal, 1996-ban Érdemes Művész címmel. 1988-ban elnyerte a Koszorús Szobrász címet, 1999-ben a Pro Urbe Budapest díjat és a XVI. Országos Kisplasztikai Biennálé I. díját. Munkásságát 2000-ben Kossuth-díjjal, 2006-ban a Kévés Stúdió díjával, 2010-ben Prima díjjal, 2013-ban pedig Hazám-díjjal ismerték el.